Amikor a Nintendo 2017-ben útjára indította a Nintendo Switch konzolt, valószínűleg még ők sem sejtették, mekkora sikertörténet veszi kezdetét. A Wii U kereskedelmi kudarca után a japán vállalatnak szüksége volt egy nagy dobásra, és végül egy olyan ötlettel álltak elő, amely egyszerre volt egyszerű és zseniális: mi lenne, ha ugyanaz a konzol lenne az otthoni és a hordozható gép?
A rajtot ráadásul olyan címek segítették, mint a The Legend of Zelda: Breath of the Wild és a Mario Kart 8 Deluxe, amelyek önmagukban is konzoleladó programoknak bizonyultak. A Switch rövid idő alatt nemcsak a Nintendo-rajongókat hódította meg, hanem sok PC-s, PlayStation- és Xbox-játékost is. Bevallom, én is azok közé tartoztam, akik hosszú ideig nézegették a gépet, számolgattak, tervezgettek, aztán végül valamiért mégsem ruháztak be rá.
Kilenc évvel később pedig megérkezett a Switch 2.
És az első fontos kérdés az, hogy valóban szükség volt-e rá?
A válasz szerintem: igen.
A Switch első generációja a ciklusa végére már látványosan kifutott a teljesítményéből. A Nintendo mérnökei valóságos csodákat műveltek vele, de egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy a modern játékokhoz erősebb hardver kell. A Switch 2 ebből a szempontból nem egyszerű ráncfelvarrás. Erősebb hardvert, nagyobb felbontást, modernebb technológiát és számos apró, de fontos kényelmi fejlesztést kapott.
A mágneses csatlakozású új Joy-Con kontrollerek például sokkal elegánsabb megoldást jelentenek, mint az eredeti sínrendszer. Maga a készülék továbbra is meglepően vékony és esztétikus maradt, miközben a belsejében jóval komolyabb technológia dolgozik. A Nintendo mérnökei ismét bizonyították, hogy nem feltétlenül a nyers erőből, hanem az okos tervezésből élnek.
Ugyanakkor az is igaz, hogy aki már rendelkezik egy jól működő Switch-el, annak ma még nem feltétlenül egyértelmű a váltás.
A második generációra már olyan játékok érkeznek, amelyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna ezen a platformon. A Cyberpunk 2077, a Rise of the Tomb Raider vagy más modern címek jelenléte azt mutatja, hogy a Nintendo legkisebb konzolja végre felnőtt a nagyok asztalához. A probléma inkább az, hogy jelenleg még kevés az olyan exkluzív program, amely önmagában indokolná a több mint kétszázezer forintos beruházást.
Különösen egy olyan időszakban, amikor a videójáték-iparban furcsa folyamatokat látunk. Korábban természetes volt, hogy egy konzol az életciklusa során egyre olcsóbbá válik. Az elmúlt évek gazdasági változásai, a technológiai szektor átrendeződése és az AI-boom által felfűtött hardverpiac azonban sok korábbi szabályt felborított. Ma már nem magától értetődő, hogy egy új generáció jobb ár-érték arányt kínál, mint az előző.
És ott van a Nintendo üzleti modellje is.
A Nintendo mindig egy kicsit külön világ volt. Egyfajta úri klub, saját szabályokkal. Míg a Steamen, a PlayStation Store-ban vagy az Xbox ökoszisztémájában szinte folyamatosak az akciók, addig a Nintendo játékai híresen makacsul tartják az árukat. Nem ritka, hogy egy több éves cím ma is közel teljes áron vásárolható meg, és a Switch 2-re frissített változatok sem feltétlenül olcsók. A 70-80 dolláros árkategória itt teljesen megszokott.
Ilyenkor pedig felmerül a kérdés: mit is vásárolunk valójában?
Mert hiába erősebb a Switch 2 elődjénél, továbbra is ez a mezőny leggyengébb konzolja nyers teljesítmény szempontjából. A modern játékok futnak rajta, gyakran meglepően jól, de szinte mindig kompromisszumokkal a PlayStation 5, az Xbox Series X vagy egy erősebb PC verziójukhoz képest.
Éppen ezért szerintem a Nintendo Switch 2 értékét nem a hardverben kell keresni.
Hanem a Nintendo-játékokban.
A Mario, a Zelda, a Metroid, a Donkey Kong, a Kirby vagy a Pokémon univerzumaiban.
És itt érkezem el a saját történetemhez.
Miközben ezt a cikket írom, már egy Nintendo Switch 2 tulajdonos szemszögéből teszem. Végül beadtam a derekam, és elkezdtem kiépíteni a saját Nintendo-gyűjteményemet, amely szinte kizárólag exkluzív címekből áll. Őszintén szólva nem a hardver ereje győzött meg, és nem is azért választottam, mert ez lenne a legjobb ár-érték arányú játékgép a piacon.
Azért vettem meg, mert vannak játékok, amelyekhez egyszerűen nincs más út.
És van még egy tényező, amelyről kevesebbet beszélünk. A Nintendo előfizetéses rendszere, a Nintendo Switch Online + Expansion Pack szerintem jelenleg az egyik legjobb ajánlat a konzolos világban. Éves szinten nagyjából 15 000 forintért több száz klasszikus játék válik elérhetővé a NES, SNES, Game Boy, Game Boy Advance, Nintendo 64, Mega Drive és más platformok kínálatából. Egyetlen előfizetéssel több mint 350 régi klasszikushoz férhetünk hozzá, amelyek között a videójáték-történelem legfontosabb darabjai is megtalálhatók.
Ráadásul az online játék lehetősége is megnyílik, ami azok számára különösen fontos, akiknek nincs mindig kéznél családtag vagy barát, akivel megoszthatnák a Nintendo élményt. Egy Mario Kart futam vagy egy online multiplayer este így néhány gombnyomással elérhető.
Ha pedig ezt összevetjük a konkurenciával, a Nintendo helyzete még kedvezőbbnek tűnik. A PlayStation prémium előfizetéses csomagjai éves szinten akár többszörösébe is kerülhetnek ennek, miközben a Nintendo jóval szerényebb összegért kínál egy meglepően gazdag retró könyvtárat.
Szóval megéri-e a Nintendo Switch 2?
Erre valószínűleg ugyanaz a válaszom, mint a cikk elején feltett kérdésre: attól függ, mit keresünk benne.
Ha a legerősebb hardvert, a legszebb grafikát vagy a legjobb ár-érték arányt, akkor valószínűleg akad jobb választás.
Ha viszont valaki a Nintendo világába szeretne belépni, a klasszikus és modern exkluzívok miatt vásárolna konzolt, és közben értékeli az egyik legjobb retró előfizetéses szolgáltatást a piacon, akkor ma már nehéz nem a Switch 2-t ajánlani.
Mert bár továbbra sem a legerősebb gép a nappaliban, lehet, hogy éppen ez a legnintendósabb konzol, amit valaha készítettek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése