Közzétéve:
Amiga
Chahi
Delphine Software
élmény
hatásfok
játék
PC
platforming
- Link lekérése
- X
- Más alkalmazások
A videójátékokról sokszor beszélünk úgy, mint puszta időtöltésről, pedig számos kutatás arra jutott, hogy bizonyos játékok mérhetően fejlesztik a kognitív működést — például a figyelmi váltást, problémamegoldást, vizuális-térbeli gondolkodást és idegi plaszticitást.
És nem, nem arról van szó, hogy "bármilyen játék jó". Hiába ugyanúgy videójáték, egy Call of Duty, egy Starcraft II, egy Tetris Effect, egy Portal 2 vagy egy Civilization VI teljesen más készségeket mozgat meg.
Akciójátékokban (pl. Doom Eternal, Call of Duty, Bayonetta) folyamatos mozgáskövetésre, gyors célzásra és döntésekre van szükség. Kutatások szerint ezek a játékok:
javítják a vizuális figyelmet,
csökkentik a reakcióidőt,
növelik az agy információfeldolgozási sebességét.
Ha úgy érzed, hogy gyorsabban észreveszed a dolgokat a való életben aktív FPS-szakaszok után, nem képzelődsz — ez egy létező jelenség.
A valós idejű stratégiai játékok, mint a Starcraft II, Total War: Warhammer III, vagy a klasszikus Age of Empires II: Definitive Edition olyan képességeket tréningeznek, mint:
több feladat párhuzamos kezelése,
forrásgazdálkodás,
döntéshozatal nyomás alatt,
adaptív tervezés.
EEG-vizsgálatok szerint az RTS-játékosoknál hatékonyabb kommunikáció figyelhető meg a frontoparietális agyi hálózatok között, ami olyan funkciókat támogat, mint a fókuszváltás és a kognitív kontroll — ezek az életkor előrehaladtával hajlamosak romlani.
Más szóval: a Starcraft nem „csak Starcraft”.
Ez konkrétan agyi futópad.
Olyan címek, mint The Talos Principle, The Witness, Baba Is You vagy a Portal 2 fokozzák:
absztrakciós képességet,
laterális gondolkodást,
kreatív megoldáskeresést,
memória alapú mintázatfelismerést.
Ezeknél nem a reakcióidő a lényeg, hanem a „hogyan gondolkodsz”.
Egy nehéz Portal-pálya után nem csak „ügyesebb gamer” leszel — hanem strukturáltabban gondolkodó ember.
A kutatások közös pontja, hogy nem kóros, túlzásba vitt játékosokról beszélnek.
Ha valaki napi 12 órát játszik, az nem kognitív fejlesztés — az önkárosítás.
A pozitív hatások az ilyen mintákhoz köthetők:
napi 1–3 óra játék
változatos műfajok
mentális kihívások, nem csak rutin grind
játék tudatos pihenőként, nem menekülésként
Nem a játék faktora a kérdés — hanem az életbe való integráció módja.
A videójátékok lehetnek:
művészet,
közösségi élmény,
kikapcsolódás,
és egyfajta mentális tréning.
Ha úgy tekintünk a gamingre, mint egy szellemi konditermi bérletre:
nem csak szórakozunk,
fejlődünk is,
és olyan készségeket edzünk, amelyek a való életben is értéket teremtenek.
A játék nem elvesz az életből — ha jól csináljuk, hozzáad.
A három tudományos, angol nyelvű cikk, amire ennél az írásomnál támaszkodtam:
Video games and brain health in the modern age
Megjegyzések
Megjegyzés küldése