A videójátékok és az agy: stratégia, reflexek, döntések – ez bizony mentális edzés
A videójátékokról sokszor beszélünk úgy, mint puszta időtöltésről, pedig számos kutatás arra jutott, hogy bizonyos játékok mérhetően fejlesztik a kognitív működést — például a figyelmi váltást, problémamegoldást, vizuális-térbeli gondolkodást és idegi plaszticitást.
És nem, nem arról van szó, hogy "bármilyen játék jó". Hiába ugyanúgy videójáték, egy Call of Duty, egy Starcraft II, egy Tetris Effect, egy Portal 2 vagy egy Civilization VI teljesen más készségeket mozgat meg.
Akciójáték = reakcióidő + dinamikus figyelem
Akciójátékokban (pl. Doom Eternal, Call of Duty, Bayonetta) folyamatos mozgáskövetésre, gyors célzásra és döntésekre van szükség. Kutatások szerint ezek a játékok:
-
javítják a vizuális figyelmet,
-
csökkentik a reakcióidőt,
-
növelik az agy információfeldolgozási sebességét.
Ha úgy érzed, hogy gyorsabban észreveszed a dolgokat a való életben aktív FPS-szakaszok után, nem képzelődsz — ez egy létező jelenség.
Stratégiai játékok = végrehajtó funkciók és „fiatalabb” agyhálózatok
A valós idejű stratégiai játékok, mint a Starcraft II, Total War: Warhammer III, vagy a klasszikus Age of Empires II: Definitive Edition olyan képességeket tréningeznek, mint:
-
több feladat párhuzamos kezelése,
-
forrásgazdálkodás,
-
döntéshozatal nyomás alatt,
-
adaptív tervezés.
EEG-vizsgálatok szerint az RTS-játékosoknál hatékonyabb kommunikáció figyelhető meg a frontoparietális agyi hálózatok között, ami olyan funkciókat támogat, mint a fókuszváltás és a kognitív kontroll — ezek az életkor előrehaladtával hajlamosak romlani.
Más szóval: a Starcraft nem „csak Starcraft”.
Ez konkrétan agyi futópad.
Puzzle- és logikai játékok = kreatív problémamegoldás
Olyan címek, mint The Talos Principle, The Witness, Baba Is You vagy a Portal 2 fokozzák:
-
absztrakciós képességet,
-
laterális gondolkodást,
-
kreatív megoldáskeresést,
-
memória alapú mintázatfelismerést.
Ezeknél nem a reakcióidő a lényeg, hanem a „hogyan gondolkodsz”.
Egy nehéz Portal-pálya után nem csak „ügyesebb gamer” leszel — hanem strukturáltabban gondolkodó ember.
De fontos: a hatás csak egészséges játékmóddal jelenik meg
A kutatások közös pontja, hogy nem kóros, túlzásba vitt játékosokról beszélnek.
Ha valaki napi 12 órát játszik, az nem kognitív fejlesztés — az önkárosítás.
A pozitív hatások az ilyen mintákhoz köthetők:
-
napi 1–3 óra játék
-
változatos műfajok
-
mentális kihívások, nem csak rutin grind
-
játék tudatos pihenőként, nem menekülésként
Nem a játék faktora a kérdés — hanem az életbe való integráció módja.
Zárszó: játszani nem bűn — sőt, lehet tudatos agyedzés
A videójátékok lehetnek:
-
művészet,
-
közösségi élmény,
-
kikapcsolódás,
-
és egyfajta mentális tréning.
Ha úgy tekintünk a gamingre, mint egy szellemi konditermi bérletre:
-
nem csak szórakozunk,
-
fejlődünk is,
-
és olyan készségeket edzünk, amelyek a való életben is értéket teremtenek.
A játék nem elvesz az életből — ha jól csináljuk, hozzáad.
A három tudományos, angol nyelvű cikk, amire ennél az írásomnál támaszkodtam:
Video games and brain health in the modern age
Megjegyzések
Megjegyzés küldése