Hőstörténet: Nyugodj békében, Bobby!

Az elmúlt hetekben sajnos több olyan ember is eltávozott, aki valamilyen formában nyomot hagyott a videójátékok történetében. Mégis van egy név, amely mellett egyszerűen nem tudok szó nélkül elmenni.

Június 16-án, 81 éves korában elhunyt Bobby Prince.

Lehet, hogy elsőre nem mindenkinek cseng ismerősen a neve. Az általa komponált zenéket viszont játékosok milliói hallották, és valószínűleg soha nem felejtik el.

Ha valaki a kilencvenes évek PC-s aranykorában nőtt fel, akkor szinte biztosan találkozott a munkájával. A Doom, a Doom II, a Wolfenstein 3D, a Duke Nukem II, a Duke Nukem 3D vagy éppen a Commander Keen zenéi és hangjai mind az ő keze munkáját dicsérik. Olyan korszakban alkotott, amikor a videójáték-zene még messze nem kapta meg azt az elismerést, amely ma már természetesnek számít. Akkoriban néhány MIDI-hangszerből és korlátozott technikai lehetőségekből kellett emlékezetes dallamokat létrehozni. Bobby Prince ezt nemcsak megoldotta, hanem új szintre is emelte.

A Doom zenéje mára szinte önálló kulturális jelenséggé vált. A súlyos gitár-riffeket idéző dallamok tökéletesen illettek a démonokkal teli folyosókhoz, és olyan atmoszférát teremtettek, amelyet több mint harminc évvel később is azonnal felismernek a játékosok. Munkásságának jelentőségét jól mutatja, hogy a Doom eredeti zenéje idővel az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtárának Nemzeti Hangfelvételi Nyilvántartásába is bekerült.

Pedig Bobby Prince pályája korántsem a videójátékokkal kezdődött.

A vietnámi háború veteránja volt, katonai szolgálata után pedig jogi diplomát szerzett, és ügyvédként is dolgozott. Csak negyvenes éveiben fordult teljes egészében a zeneszerzés felé, ami önmagában is figyelemre méltó történet. Sokan egy élet alatt sem találnak rá arra a hivatásra, amely igazán kiteljesíti őket, ő pedig több különböző pályán is maradandót alkotott.

A videójáték-ipar azóta rengeteget változott. Ma már szimfonikus zenekarok, hollywoodi költségvetések és Grammy-díjas zeneszerzők dolgoznak egy-egy nagy produkción. De nem szabad elfelejteni azokat az úttörőket sem, akik lefektették ennek az alapjait.

Bobby Prince közéjük tartozott.

Ő még akkor alkotott emlékezetes videójáték-zenéket, amikor sokan legfeljebb háttérzajként tekintettek rájuk. Bebizonyította, hogy egy jól megírt dallam legalább annyit hozzáadhat az élményhez, mint egy új grafikus technológia vagy egy forradalmi játékmeneti ötlet.

Talán ezért is érzem úgy, hogy róla külön is érdemes megemlékezni.

Mert a játékokat idővel befejezzük. A konzolokat és számítógépeket lecseréljük. A grafika elavul.

De vannak dallamok, amelyeket harminc év után is az első hangról felismerünk.

Bobby Prince ilyen dallamokat hagyott ránk.

Nyugodjon békében.