Játéktörténelem – Elite – A játékstílus teremtő, mai napig tartó őrület...

Az Elite egy 1984-ben megjelent űrhajós szimulátor, amiben harcolhatunk és kereskedhetünk egy óriási, nyolc galaxisból és 2048 csillagrendszerből álló nyílt világban. Minden csillagrendszernek csak egy bolygója és minden bolygónak egy űrállomása van. Vagyis ez volt a helyzet az eredeti BBC Micro számítógépen, amire megjelent.

Mivel óriási siker volt, az alábbi platformokra mind kiadták: BBC Micro, Acorn Electron, Apple II, Amstrad CPC, Commodore 64, ZX Spectrum, MSX, Tatung Einstein, MS-DOS, Archimedes, Amiga, Atari ST, NES (PAL).

David Braben és Ian Bell készítették a programot, ami összesen 22kbyte volt. Ebbe fért bele az alábbi sok-sok jóság:

• többféle űrhajót vásárolhattunk

• ezeket felszereléssel és fegyverekkel tuningolhattuk

• űrcsatákban vehettünk részt

• különféle küldetéseket hajthattunk végre díjazás fejében

• bányászhattunk az aszteroidákból

• üzemanyagot tankolhattunk a napok koronájába bevitorlázva

• kereskedhettünk az egyes csillagrendszerek között többféle cikkel

• illegális szereket és rabszolgákat is csempészhettünk

• összeütközésbe kerülhettünk a Thargoidokkal, egy ellenséges fajjal, melyek különleges űrhajóikkal igencsak veszélyesek tudtak lenni

A játék egyik ikonikus eleme volt az állomásokra való bedokkolás, ami, amíg nem szereltük fel űrhajónkat dokkoló számítógéppel, meglehetősen izzasztó procedúra volt. Az állomás a gravitációja fenntartása érdekében ugyanis forgott a tengelye körül. Oda kellett navigálnunk a dokkoló kapu elé és forogni az állomás sebességének megfelelően hogy be tudjunk dokkolni. Ha már megvolt az ezt a problémát leküzdő modul az űrhajónkban, egy animációt láthattunk ilyenkor, melyen a Kék Duna keringő kíséretében bedokkoltunk az adott állomásra. Állítólag ezzel pitchelték Brabenék a játékot a kiadónál, akik rá is bólintottak a megkötendő üzletre.

 

 

Az Elite az egyik leghosszabb ideje jelen levő franchise, tavaly ünnepelte a 40. évfordulóját. 1993-ban jelent meg második része a mai napig kult státuszban levő Elite II – Frontier, amiben az első rész vektorgrafikáját felváltotta a kitöltött vektorgrafika. Több hajó részegységei animálódtak is már ebben a játékban. A kezelőfelület grafikája is finomodott, az NPC ábrázolások és a bolygók atmoszférája is tetszetős grafikai körítést kapott. Az 1995-ben kiadott harmadik rész nem volt olyan nagy siker, pedig abban Newtoni fizikát, realisztikus csillagrendszereket és megszakítás nélküli bolygókra landolást és azokról felszállást biztosított. Sajnos nagyon korán adták ki az alkotók kiadói nyomásra és ezért a kasszáknál – bár patchekkel javították a gyermekbetegségeit később – gyengén teljesített. 2012-ben indult útjára az Elite: Dangerous, egy teljes egészében crowdfunding alapokról lefejlesztett modern változat, amivel a mai napig játszom én is. Ez 2014-ben jelent meg és azóta már számos újítás és kiegészítő készült hozzá. 400 milliárd csillagrendszerével ez a legnagyobb űrszimuláció a világon.

 

100 kredittel és egy Cobra Mark III hajóval indulunk neki az első részben, hogy összesen 7 fényévnyi távolságra ugorva az ezt lehetővé tevő maximum üzemanyag mennyiséggel bejárjuk a veszélyekkel és a gazdagság ígéretével csábító játékteret. A csillagrendszereken belül navigálhatunk a fénysebesség alatti hajtóművel, ami nem fogyaszt üzemanyagot. Az csak a hiperűr ugráshoz szükséges.

Ha a játékban nem lett volna akkora kihívás amekkorát támasztott a játékos felé és ha nem lett volna a Sid Meier's Pirates! biztosan a legjobb játéknak tartanám, de az első tízben vastagon így is benne van. Természetesen én ezt is a jó öreg Commodore 64-en játszottam. A DOS verziónak kitöltött vektorgrafikája volt és némileg dizájnosabb műszerfala.

 

Az első rész óriási siker lett. Az összes platformokon számolva több mint 600 ezer példányban kelt el. Hatása a mai napig érezhető. Nem ez volt az első open world játék, de az első legismertebb. Többek között olyan játékokat inspirált mint a Grand Theft Auto és az EVE Online.

 

Nekem meghatározó élmény volt az első rész Commodore-on, de főleg a második résszel és a legutolsó kiadással a Dangerousszal gyűjtöttem össze az űrszimulátorban valaha volt legtöbb repült órámat.