COMMODORE 64 - A 80-AS ÉVEK GAMER PC-JE...

Tizenegy éves voltam. A miénket egy Bécs előtti kis városkában vettük. Floppy meghajtóval és egy Cobra joystickkal. Az eladó adott egy ajándék játékot is, látva minket ácsingózó gyerekeket a szüleinkkel, a Master of the Lamps-t. Mi már az 1987-ben bevezetett C modellt kaptuk a nyolcvanas évek közepére, végére annyira jellemző dizájnnal. Nagyon szerettem. Mint korosztályom kocka tagjai közül bármelyikünk. Egy kis világ volt ebben a masinában, színes, hangos és magával ragadó.

Ahelyett, hogy leírom a gép technikai adatait és a tényeket, hogy mekkora jóság is volt ez 1982-ben a kiadása évében, és hogy több, mint tíz évig állta a versenyt a nálánál fejlettebb 16 bites masinákkal, hogy ma is készülnek rá játékok és hogy mai alkatrészekből és retró elemekből is felépített többféle kiadása létezik mind a mai napig, inkább szubjektív élményeket mesélek.

Először játszottunk a gépen én és a testvéreim. Csakhamar összegyűjtöttünk csereberével és apróhirdetésből 25Ft/lemezoldal "rendeléssel" több, mint száz játékot. A legjobbakat, leghíresebbeket. Naponta órákig szólt Rob Hubbard a Commandóhoz írt muzsikája a Videoton Infra Color tévénken, már már őrületbe kergetve szüleinket. Ám azért ők is kivették részüket a Commodore őrületből, apu vitte végig elsőként a Return of the Jedi-t. Életem első játékát amit végigjátszottam (fater után másodikként a családi bajnokságban). :-)

A Last Ninja annyira jó volt és annyira szép, hogy naponta betöltöttük, bár túl jók sosem voltunk benne. Csak évek múltán tudtam meg Beregi Tamás Pixelhősök c. könyvéből, hogy a játékot magyarok készítették az angol System 3 számára, Budapesten. Ahogy idősebb lettem, egyre másra ismertem meg a jobbnál jobb játékokat, amikkel napokat, heteket, éveket töltöttem. A teljesség igénye nélkül, kalandoztam Sid Meier's Pirates!-ében a Karibb tengeren a The Treasure Fleetre és Silver Trainre vadászva, városokat építettem a Sim Cityben és vadul tuningoltam a verdákat a Street Rodban.

 

Egészen 1994-ig gyűjtöttem a szebbnél szebb játékélményeket a gépünkkel és gyűjtöttem volna tovább is, ha öcsém el nem adja egy vészterhes napon 7500Ft-ért floppy meghajtóstól, játékostól. Szerencsétlen nap volt az és nagyon sajnálom, hogy akkor, már három éve a PC bűvöletében élve nem álltam ki a kis 8 bites csodáért...

A Commodore-idők azonban nem csak a gamingről szóltak. Apu hozott egy könyvet egyik nap, amely a Novotrade kiadó gondozásában jelent meg. Ettől a naptól kezdve (és későbbi könyvek beszerzése után) megkezdődött a lázas Basic programozás. A lehető legszélesebb spektrumon. Amikor már ügyesen mozgattam a sprite-okat a képernyőn és megszólaltattam háromszólamú gyermekded saját melódiáimat, szóval azt gondoltam nagy király vagyok, az egyik barátomtól kaptam egy érdekes könyvet. Egy hárombetűs szócska díszelgett az elején "ASM" és egy magyarul kimondhatatlan szó volt a címében: "assembly". Ezzel és itt kezdődött aztán minden, aminek a későbbi végterméke egy informatikus mérnöki diploma lett az ezredfordulón.

De miért is volt olyan jó... volt??? miért olyan jó még ma is a Commodore 64, hogy ilyen csodák születnek rajta? A kérdést sokan megválaszolták már interjúkban, dokumentumfilmekben és könyvekben nálam kompetensebb alakok. Én csak azt mondhatom, anélkül, hogy bármely neves személyiség a kérdésre adott válaszához bármi komolyat is hozzátennék hogy ez a mikroszámítógép egy olyan, végtelen kreatív világot nyitott meg fiatalok, gyerekek (és felnőttek) számára, hogy ezt azóta sem csinálta utána semmi (bár néhány ritka kivétel akad talán).

Manapság, amikor belefullad az ember a játékmegjelenésekbe, amikor a nagy kiadók húsz éve szállítják az unalomig ismert lövöldék sokadik verzióit, amikor a kreativitást évente mindössze két-három indie játékban lehet nyomokban megtalálni... nos manapság nagy szükség lenne egy olyan forradalomra, amit Jack Tramiel  vitt véghez a Commodore céggel és a 80-as évek játékfejlesztőivel. Akkor és ott olyan hardvert gyártottak olcsón, aminek újabb, korábban sosem látott kreatív felhasználási módjait fedezik fel napjaink demoscene csapatai, aminek grafikai és zenei képességei mind a mai napig versenyeket indukálnak és ezreket, százezreket inspirálnak alkotásra.

Commodore 64! Te csodálatos teremtmény, már már egy lény vagy nekem, egy barát. Vajon a mai számítógép felhozatalból ki érhet fel hozzád?