Játéktörténelem: A 80-as évek Black Flagje – Sid Meier's Pirates!

A most következő darab számomra minden idők legjobb videójátéka, noha elég rég nem játszottam vele (illetve a közel 40 év alatt megjelent folytatásaival, újra kiadásaival).

Az alapjáték 1987-ben jelent meg Commodore 64-re, de a következő platformokra portolták: Amiga, Amstrad CPC, Apple II, Apple IIGS, Atari ST, IBM PC, Macintosh, NES, PC-88/98.

Az első olyan játék a sorban, amelynek címében benne van a Sid Meier's előtag, amit a néhai Robin Williams javasolt a kiadó szakemberének egy közös vacsorán. Ő vetette fel, hogy mi lenne, ha a korábbi Meier játékok szerelmeseinek nyilvánvalóvá tennék, hogy a sztár új játékot adott ki a kezei közül. A dolog bevált, a Sid Meier's egy sikeres márkajelzéssé vált az idők során.

De miről is szól ez a „Pirates!”? A címet nagy valószínűséggel az 1986-os Roman Polanski azonos című filmje inspirálhatta, de lehet, hogy a címben szereplő felkiáltás pusztán az alkotók ötlete volt. Akárhogy is van, a játékban a kalózoké lesz a főszerep. Akár mi indulunk portyázni a Karibb tengeren, akár békés kereskedőkként futunk a vérszomjas gazemberek karjaiba, de kalózkodásból nem szenvedünk hiányt.

 

A játék több minijáték összessége. Először ki kell választanunk a történelmi kort, amiben kalandozni fogunk. Négy nemzet zászlaja alatt indulhatunk neki a kalandunknak. Ezek: Anglia, Hollandia, Spanyolosztág és Franciaország. Az adott korban minden egyes nemzetnek más és más hatalmi pozíciója van a térségben. A nemzetiség és nevünk megadása után meg kell vívnunk első kardpárbajunkat egy kapitánnyal, hogy szert tehessünk első hajónkra. A vívás nagyon élvezetes dolog, visszatérő elem, az egyik legfontosabb minijáték. 

Talán a legtöbbet a térképen fogunk hajózni és ott harcolni a különféle hajók ellenében. Ez az utazás és tengeri harc minijáték. A kardvívásnál is élvezetesebb. A játék során hajónkkal bejárjuk a Karibb tengert és az utunkba akadó hajókkal különféle interakcióba lépünk. Van, hogy csak információt szerzünk, de van, hogy harcba bocsátkozunk. A harc során ágyúinkkal próbáljuk az ellenséges hajót körülmanőverezve minél jobban meggyengíteni (ami főként a rajta található legénység számát jelenti), hogy azután megcsáklyázva a kardvívós minijátékban próbáljuk leigázni annak legénységét és kapitányát. Van, hogy ügyességünknek hála létszámban a mienknél jelentősebb legénységet is lebírhatunk, de túl nagy túlerővel szemben nem lesz esélyünk. Miután a hajót elfoglaltuk, kifoszthatjuk (áthordva a rajta található cikkeket saját hajónkra) és eldönthetjük, hogy flottánkban megtartjuk e vagy elsüllyesztjük. Néha érdemes megtartani a megszerzett hajókat, mert a baráti kikötőkben jó pénzért eladhatjuk őket. 

Bizonyos időközönként vagy ha úgy döntünk feloszthatjuk az összerabolt vagy kereskedés árán szerzett vagyont a legénység és jó magunk között. Ez a vagyongyarapodás rendszere. Legénységet a baráti kikötők csehóiból toborozhatunk. A baráti városokban partra szállva meglátogathatjuk a már említett csehót, a hajóépítőket, a kereskedőt, illetve a kormányzót. A kormányzónál megszerezhetjük a letter of marque-ot, az adott nemzet vizein szabad kalózkodást biztosító okiratot (amennyiben nem támadunk az adott nemzet zászlaja alatt hajózó járművekre). A kormányzó és a kereskedő házában megismerkedhetünk annak lányával, akinek udvarolhatunk és akit idővel feleségül is vehetünk, ha a kedvünk úgy tartja.

Ellenséges városokban nem tudunk kikötni. Ehelyett egy másik minijáték veszi kezdetét, hajónkkal megtámadhatjuk az ellenséges erődöt. Ez hasonlóan a tengeri ütközethez, két lépcsős csatát eredményez, melyben első körben az erőd körül manőverezve kell azt ágyúzással meggyengítenünk, majd a kardpárbajos minijátékban legyőznünk az erőd kapitányát és embereit.

Ha úgy döntünk, szárazföldi irányból is megtámadhatjuk az erődöt, ilyenkor ki kell kötnünk egy kicsivel távolabb az adott szigeten vagy félszigeten és gyalogosan kell bemasíroznunk a városba. Ezt megnehezítik az erőd körül masírozó szárazföldi csapatok. Ilyenkor az ágyúzós minijáték természetesen elmarad. Lehetőségünk van belopózni is a városba, amit a játék dönt el nekünk bizonyos körülményeket számításba véve, mint például az erődben állomásozó katonák száma. Amennyiben sikerül belopóznunk, szabadon látogathatjuk a kikötő szolgáltatásait (kormányzó, csehó, kereskedő, hajóépítők) és akár a javainkat is feloszthatjuk a legénység között. Amennyiben a belopakodás sikertelen és észrevesznek minket, a kardpárbajos minijátékot kell megvívnunk az erőd kapitányával és legénységével szemben. Az elfoglalt várost ugyanúgy kifoszthatjuk akár a tengeri járműveket.

A játékban hónapok, évek telnek el meglehetősen gyorsan. Az idők és kalandok súlya alatt hősünk folyamatosan meggyengül, végül menthetetlenül megöregszik. A játék addig tart, amíg hősünkkel vissza nem vonulunk. Attól függően, hogy mennyi pénzt és befolyást szereztünk, lehetünk királyi tanácsadók vagy legrosszabb esetben koldusok.

A játékban lehetőségünk van elveszett családtagokat tartalmazó információkat és térképeket szereznünk, illetve mesés kincset rejtő térképeket. Ehhez csak kitartóan követnünk kell a térségben elszórt információkat.

A történelmi hűség jegyében a játékban két, hatalmas kincsekkel megrakott flottát is találhatunk, amelyeken rajta is üthetünk. Ez a The Treasure Fleet és a The Silver Train. A tengeren hajózva, információt cserélgetve jó eséllyel levadászhatjuk ezt a két kincsekkel megrakott hajóhadat.

A játék elején kiválaszthatjuk a fő jártasságunkat az alábbi lehetőségek közül:

Fencing, Navigation, Gunnery, Wit and Charm, Medicine. (Kardvívás, navigáció, ágyúzás, intelligencia és sárm és gyógyászat.) Talán az intelligencia és sárm szorul ezek közül magyarázatra. A különböző hölgyekkel való interakció során előnyös ez a választható tulajdonság.

A játék elején beállíthattuk a nehézségi fokozatot is, ezek: Apprentice (tanítvány), Journeyman (napszámos), Adventurer (kalandor), Swashbuckler (hetvenkedő).

 

A játékot a következő hat érában kezdhettük:

The Silver Empire (1560) – Az Ezüst birodalom

Merchants and Smugglers (1600) – Kereskedők és csempészek

The New Colonists (1620) – Az új gyarmatosítók

War for Profit (1640) - Profitháború

The Buccaneer Heroes (1600) – Kalóz hősök

Pirates' Sunset (1680) – A kalózok napnyugtája

 

Pirates! Gold

1993-ban jelent meg ez a modernizált, kézzel festett háttereket és helyszíneket és korabeli 3D artot tartalmazó kiadás DOS, Sega Genesis, Mac OS, Windows 3.x, Amiga CD32 platformokra. Szebben nézett ki összességében a régi elődnél, de valahogy nehezebb volt benne a vívás közbeni mozgás. A zenéje viszont nagyon jó volt. 

 

Sid Meier's Pirates! (2004)

Ebben a változatban egy teljesen új, 3D motort (NDL Gamebryo) kaptunk és rajzfilmszerű, humoros grafikát. Behozták a tánc minijátékot (a kormányzó lányának partiján) és körökre osztottá tették a szárazföldi ütközeteket. Sokan ezt a verziót ismerik csak.

  

Ahogy a címben már utaltam rá, a Sid Meier's Pirates! A 80-as, 90-es évek Black Flagje volt. Amit a Ubisoft 2013-as játéka jelent egy ma már felnőtt generációnak, az én generációmnak azt jelenti a Pirates! Az a fajta szabadság és kalandozás, ami megjelent ebben a játékban, addig semmihez sem fogható élmény volt. Én Commodore 64-en találkoztam vele először, de PC-én is végig követtem és játszottam az összes megjelenő folytatást. 36 éves játékos pályafutásom során nem találtam ehhez a játékhoz fogható, hasonlóan érdekes és élvezetes kihívót. Páratlan ez az alkotás a maga nemében és hiába fejlődött a látvány az elmúlt három évtizedben, hiába jelentek meg az open world világok tucatjai a képernyőn, azt a zsongást és izzást semmi sem tudta megadni, amit a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején éreztem a Commodore 64 és a játék által nyújtotta örömködben. Várom, őszintén várom a játék egy kicsit modernebb feldolgozását vagy újjáélesztését.