(H)őstörténet: Kvarcjátékok

Az első kvarcjátékot amit életemben láttam, hét vagy nyolc éves koromban kaptam, egy karácsonyi alkalommal. Én nem is tudtam mi az, a szüleim vették, meglátva benne a jövő ígéretét. Ez volt a Sea Ranger. Ma is az orromban érzem dobozának az új illatát. Mondták, hogy tegyem bele az elemet, de nem tudtam. 😄 Apu tette bele. Ez volt az első játék, amit végigjátszottam. Még jóval bármiféle számítógépes játék előtt.

 

A kvarcjátékok a kézi játékkonzolok ősei. Megegyeznek utódaikkal abban, hogy egy tokba építve magukban foglalják a képernyőt, hangszórót és kezelő felületet (gombokat), de míg az igazi konzolok több játékot képesek futtatni, a kvarcjátékok csupán egyet. Sok esetben a kijelző elé elhelyezett, a kijelzőt védő műanyag vagy üvegborításon (ráfestett, rászitázott) fix grafikai elemek találhatók, amik a kijelzőn megjelenő grafikai elemekkel alkotják közösen a játék képernyőjét.

Az első kvarcjátékok a 70-es években jelentek meg és vagy LED, vagy VFD kijelzővel rendelkeztek. Az 1976-os Auto Race tekinthető ezen játékok első legsikeresebb és legismertebb darabjának, amit a Mattel mérnökei fejlesztettek ki. A játék akkora siker lett, hogy egy évre rá követte a Football. Mindkét játék LED kijelzővel rendelkezett.

 

De térjünk vissza az én Sea Rangeremhez. Édesanyámat kivéve, az egész család: apám, öcsém, húgom és én, minden szabad percünkben igyekeztünk megdönteni egymás rekordját. A játékban összesen 999 pontot lehetett elérni. Ha több pont is jött össze, akkor is kiírta hogy „NNN” és megállt a játék. Ezt először édesapám tapasztalta meg, aki elsőként játszotta végig. Ha jól emlékszem, utána én értem el ezt a dicsőséget. De öcsém sokáig tartotta magát egy 600 pont feletti rekorddal.

 

De mi is volt ennek a játéknak a lényege? Egy tengerésszel és kis ladikjával kellett (mindenféle rátörő veszélyek közepette) átevickélni a túlpartra. Csupán az első és utolsó állomás, pozíció volt védett hely. A második állomásnál egy szemtelen majom dobott agyon kókuszdióval. A harmadiknál egy felénk tartó hajóval ütköztünk halálosan, a negyediknél egy nagy fehér cápa harapta ketté csónakunk, az ötödiknél egy óriási sas csapott le ránk, ugyanitt egy zátony emelkedett fel előttünk, amitől nem tudtunk tovább jutni amíg el nem tűnt. Ha ezeken a veszélyeken túljutottunk, a túlparton várakozó barátunk egy kötelet dobott le nekünk, hogy kimenekítsen az életveszélyes habokból.

Nagyon ötletes volt ez a játék, valahogy pont annyi „kaland” volt kitalálva kis főhősünk számára, hogy élvezetes maradt sokáig.

Öcsém egy Raceway klónt kapott 1990 körül az egyik születésnapjára. Ő sokat játszott vele, de minket a húgommal nem érdekelt. Ebben egy többsávos autópályán kellett kerülgetni a felbukkanó autókat és egyéb akadályokat. Ez volt a szimplán elnevezett Car Racing.

Ami igazán megmozgatta a fantáziámat, az a Guerilla Warfare nevű csoda volt, amit egy osztálytársam  adott kölcsön pár napra. Cserébe a Sea Rangerért. Ez egy Casio játék volt, kitűnt méretével, élénk színeivel és fejlett hangjával a vidéki általános iskolában megjelenő felhozatalból. Ebben a játékban egy kommandós lőtte és szórta gránáttal az ellenséget a képernyő aljáról, mely tankokból és gépfegyveres katonákból állt, akik folyamatosan, rohamokban törtek főhősünk életére.

Ismertek voltak még a szovjet „Nu pogodi!” (Na megállj csak!) animációs filmek főhősét megmozgató kvarcjátékok, melyek közül hazánkban a legismertebb a tojást gyűjtögetős volt.

 

Számomra nagyon szép időszak volt a 80-as évek. Nem kis mértékben hozzájárultak ehhez a kvarcjátékok, szintetizátorok és később a 8 bites mikroszámítógépek. Érdeklődésem viszonylag sokáig (4 éven át) kitartott a kvarcjátékok iránt, hiszen mindegyikükben egy kis világ várta a játékost. Ám egy szép napon megkaptam életem első számítógépét, a Commodore 64-et és már nem voltak érdekesek többé ezek a kis csodák...

Az alábbi két linken kipróbálhatsz egy csomó kvarcjátékot...

 LCD GAMES

RETROFAB