(H)őstörténet: Hangkártyák

Szóval nekem Commodore64-esem volt a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek hajnalán. Az első számítógép, amivel behatóbban ismerkedtem meg. A C64 hangját a legendás SID chip biztosította. Hamar hozzászoktam a chipes hangzásához, de tudott meglehetősen valósághűen hangszereket is emulálni. Megdöbbenve tapasztaltam, mikor 1991-ben PC-m lett, hogy annak a hangja egy zsebrádió méretű hangszóróból (a PC speakerből) jön. Mélységesen csalódtam az új masinában és bánatomat a C64-es (akkor még meglevő) gépemmel próbáltam csillapítani. Valamivel később tudtam meg, hogy a PC-nek is lehet igazi hangja, ha az ember beszerez hozzá egy hangkártyát.

 

Adlib

A lakhelyemhez közel eső megyeszékhelyen az Escom üzletben vettem a nyári melóból befolyó 8000Ft-ért az első hangkártyámat, egy Adlibet, teljes nevén AdLib Music Synthesizer Cardot. Ezt 1987 óta gyártották, és a Yamaha YM3812 chipet tartalmazta, ami FM szintézisre volt képes. ISA 8bites slotba illeszkedett. Amikor én vettem, már ipari sztenderddé avanzsált, bár tudását tekintve leáldozóban volt.

 

 

Sound Blaster 2.0

Hamar rájöttem, hogy az Adlib kártya nem képes a digitalizált hangok lejátszására. Nosza, visszavittem az Escom üzletbe és ráfizettem (összesen 12 000Ft-ért) elhozhattam egy Sound Blaster 2.0-át. Ezzel már hallhattam az X-Wingben megszólaló Leia hercegnőt és Mon Mothmát. Ez is ISA portba illeszkedett és egy 8bites DAC-ja volt az audio effektek lejátszásához, de midi képességei nem tették lehetővé, hogy professzionális eszközöket (szintetizátorokat) csatlakoztassanak hozzá, noha a csatlakozót rászerelték. Ez a kártya már 44Khz-en játszotta vissza az audio mintákat. Pár évig elégedett voltam vele...

 

Sound Blaster 16

… amíg el nem kezdtem „zenét írni” a Cakewalk Express 2.0-ban. Akkoriban wavetable szintézis néven reklámoztak bizonyos hangkártyákat. Hibásan, mert ezek a kártyák nem wavetable szintézist alkalmaztak, hanem mintavételezett szintézist. Vagyis az emulált hangszerek hangjának egy kis részletét rögzítették és ezt játszotta vissza a kártya csipje, „megsokszorozva” a felvett kis mintadarabot. A legolcsóbban elérhető ilyen kártyák a Gravis Ultrasoundok voltak. Valamiért, talán a reklámot félreértve azt hittem, a Sound Blaster 16 (16 bites chippel) képes lesz ilyen csodákra és a ballagásra kapott 18 000Ft-ból beruháztam a kártyára. Óriási örömmel vittem haza az eszközt a buszmegállóból a házunkig gyalogolva. Néha örömömben szökellve és az úttesten áthaladva piruettezve egyet a szaggatott fehér felfestésen haladtam a pár perces úton. Mindenki totál hülyének nézett. Otthon lázasan szereltem be a gépbe a kártyát és már lőttem is föl a Windowst, indítottam a kedvenc midi zenémet és... Semmi. Az OPL 3 chip jobban szólt, mint a régi Blaster, de ez nem mintavételezett szintézis volt, csak FM. Óriásit csalódtam. Ez a kártya 16 bites ISA slotba illeszkedett, CD minőségű audió visszajátszást tett lehetővé, MPU-401 UART kompatibilis csatolója fogadta a MIDI eszközöket és a piacon hatalmas siker lett. Később megtudtam, hogy van lehetőség 15 ezer forintért venni egy társkártyát, amit a nyákra lehet erősíteni, ami tudja a mintavételezett szintézist, de addigra már késő volt bár...

 

Gravis Ultrasound PnP

... nem hagytam annyiban a dolgot. Ha fene fenét eszik is, nekem „rendesen” szóljon a Deep Space Nine Theme midi fájlom! Ezért elmentem a város FEFO Computer üzletébe és kicsivel több mint 12 ezer forintért bezsákoltam egy Gravis Ultrasound PnP kártyát. A Gravis Ultrasoundok a demósok (demoscene) körében kedvelt kártyák voltak, mintavételezett szintézissel működtek és a kanadai gyártó vörös nyákra (PCB) építette őket, ezzel is megkülönböztetve magát a tucat gyártóktól. Ezen a kártyán már a GFA1 AMD (AMaDeus) InterWave chip szórta a jóságot, ami a korábbi GF1 chip újragondolása volt. Ez a kártya maximum 16MB onboard RAM-mal volt bővíthető, de 1MB alap ROM memóriával rendelkezett. Windowsos driverei lehetővé tették, hogy nem csak a gyártó által szállított PAT (patch) hangmintával működött, hanem egy kis programmal lehetett egyéni (a HDD-ről dinamikusan betöltődő, így méretben korlátlan) egyéni hangmintakészletet gyártani hozzá. A kompatibilitási problémák sajnos megették a Gravis céget és nem bírta a versenyt a Sound Blaster AWE sorozattal.

Sound Blaster AWE32/64

Sosem volt ilyen kártyám, de meg kell említenem. 1994-ben jött ki a 32 és két évre rá a 64. Ezek a kártyák külön mintavételezett szintézist használtak (E-mu chip, EMU8000) és bővíthetőek voltak egy FM OPL3 chippel is a visszafele kompatibilitás okán. 1MB ROM-juk és 512Kbyte RAM-juk volt. A 64-es kártya méretben kisebb volt és a hardverből támogatott 32 csatornás polifóniát +32 szoftveresen kiterjesztett csatornával duplázta. Az AWE64 kártyából kiadtak egy GOLD verziót, ami 4MB onboard RAM-ot tartalmazott. Haveromnál meghallgattam rajta a kedvenc midi fájljaimat de hiába volt fejlettebb technológia mint a GUS kártyám, a hangzása sterilebbnek, élettelenebbnek tűnt.

 

 

Aureal Vortex Diamond Monster Sound MX300

Kicsit szakítottam a midi zenéléssel, mert valamikor 1997-ben áttértem a tracker programokra (amikről lesz majd cikk itt a blogon), így nem hajszoltam már a mintavételezett szintézist és a korral haladva PCI buszos/slotos kártyába ruháztam bele, ez volt a fent nevezett Monster Sound MX300. Ez még nem tudott 5.1 hangzást, de egy első és hátsó hangszórópárral 4.0 térhatás volt elérhető. A kor játékai közül sokan kihasználták ezt a lehetőséget, így sokáig jó szórakozást nyújtott.

 

Creative Sound Blaster Live! 5.1

Sokáig ez a sztenderd PCI buszos 5.1 kártyám volt. Több konfigot is kiszolgált. EMU10K1 chip köré épült. 48Khz frekvencián tudott visszajátszani és rögzíteni. Semmi eget rengető. Bár ebben debütált a térhangzást emuláló EAX rendszer. Az akkoriban sokat játszott GTA San Andreasban ez rendkívül szórakoztató volt.

 

Creative Sound Blaster Audigy 2 NX

Az utolsó valamire való hangkártyám volt, mielőtt a „villámcsapás” a lakhelyemhez közeli oszlopba vágva meg nem ölte. Ez egy USB-s, külső, 7.1-es kártya volt, ami 24 bit 96Khz audiora is képes volt. Az EAX a csúcsra volt járatva a drivereiben és akkoriban volt már 5.1-es hangszóró szettem. Nyomattam hát neki a DVD audio felvételeket és hallgattam mindezt 5.1-ben, mintha magam is a koncerten ültem volna. A sima mp3 felvételeket is feltoltam vele 5.1-be 24bitre.

Mi végre?

A hangkártyák kora leáldozott. Manapság a professzionális vagy gaming termékeken kívül semmire nincs kereslet. A zenéléshez nekem is egy Alesis IO 4 fél-profi kártyám van, amivel az ének sávot rögzítem stúdió minőségben vagy az elektromos gitárral játszok direktben a DAW programba. Ha nem lettem volna valamennyire muzikális és nem érdekel a zenélés, biztosan kevesebb hangkártyával lett volna dolgom. Nekem mégis szép emlékeim kötődnek a fent említett eszközökhöz. Örülök, hogy végigélhettem egy izgalmas korszakot, amikor a PC hangja többet jelentett mint a mai Realtek onboard chipes igénytelenkedés.