Játéktörténelem: Samurai Warrior - The Battles of Usagi Yojimbo

Ebben a sorozatban (Játéktörténelem) patinás játékok, rég elfeledett gyöngyszemek szerepelnek.

Mostani alanyunk a hosszú című: Samurai Warrior – The Battles of Usagi Yojimbo.

A játék egészen régen, 1988-ban jelent meg Commodore 64 (a legjobb verzió), ZX Spectrum és Amstrad CPC gépekre. Én a Commodore 64-es verzióval találkoztam először. Talán az egyik első olyan játék volt életemben, amit végig tudtam játszani.

A játék főhőse egy antropomorf nyúl, Miyamoto Usagi, a Stan Sakai által megteremtett képregénysorozatból. A sorozat a nyolcvanas években nagy népszerűségnek örvendett, adta magát tehát egy videójáték verzió elkészítése. Ezt az akkori Firebird kiadó jelentette meg a már említett gépekre.

A játékot Doug Palmer, Paul Kidd és Russel Comte készítette, a zenéjét Neil Brennan szerezte. És hát mi volt ez a játék? Mi volt ezen olyan jó, hogy érdemes vele manapság is foglalkozni? Elmondom.

Az első dolog, mindjárt a grafikai tálalás. Sakai hősét, Miyamoto Usagit a lehető legjobban, a képregényekhez hűen hozták át mikroszámítógépre, az akkori limitált színpaletta és felbontás mellett is. A Commodore 64-es verzió szerintem még ma is megállja a helyét, élvezetes, magával ragadó. A zene is kiváló, a chipes hangzással együtt is jól öregedett.

A játékban Miyamoto Usagit irányítjuk. A képernyőn látszik az arca is az egyszerű interfészen, ahol még karma pontjaink, pénzünk és az életsávunk jelenik meg. Harc közben itt látható az ellenfél életereje is. A játékot sokkal nagyobb léptékűnek képzelték el a fejlesztők, egy hatalmas akció-kalandot szerettek volna fejleszteni, hatalmas, bejárható területtel, ahol az egyes szereplőkkel beszédbe lehetett volna elegyedni. A karma rendszert ennek megfelelően alakították ki.

 

Karmapontot kapunk, ha ránk támadó ellenfeleket vágunk le, ha udvariasan, meghajlással köszöntjük a fegyvertelen ellenfeleket, illetve ha megtámadott NPC-ket szabadítunk meg a támadóktól. Ha fegyvertelen NPC-ket kaszabolunk le, karma pontot veszítünk, illetve akkor is, ha fegyverrel a kezünkben ijesztgetjük a békés lakosságot. Bizonyos, alapvetően békés NPC-k (mint a papok) fegyvert is rántanak és harcba szállnak velünk, ha kivont karddal közelítjük meg őket. Ha karmapontilag lenullázódunk, Usagi szeppukut követ el és véget ér a játék.

 

 

A pályán balról jobbra haladhatunk, egy adott képernyőn csak a képernyő határáig tudunk balra visszamenni. Vannak viszont az újrajátszhatóságot növelő elágazások, ahol választhatunk, merre megyünk tovább. Utunkat parasztok, békés szamurájok és papok keresztezik, valamint fogadók, ahol ételt vehetünk, ami visszatölti az életerőnk. Pénzt ellenfeleink likvidálásával kaphatunk, a rászorulóknak való adakozással pedig karma pontokat nyerhetünk.

 

 

Ellenfeleink főleg nindzsák, gonosz nagyurak, de kötekedő szamuráj is utunkba akad néha és az erdős ösvényt választva egy sárkánnyal is megküzdhetünk. A harcban alapvetően két mozdulatunk van, a fejünk fölé emelt karddal való lefelé csapás és az oldalirányú csapás, ami egyben védekezés is. A "védekezés" mozdulattal háríthatjuk a ránk irányuló támadásokat, illetve a felénk dobott surikeneket. A játék főmenüjében választhatjuk a gyakorlást, amikor is szalmabálákon tapasztalhatjuk ki a harcrendszert. Főhősünk alapvetően sétál, csak a kardot kirántva tud szaladni és ugrani. Ekkor az arca és a zene is megváltozik.

 

A világ, a háttér és a szereplők mindannyian Sakai képregényéből léptek elő, még a kis dinoszauruszok is szerepelnek.

A végigjátszás viszonylag rövid, de a játék annyira élvezetes, hogy órákig el lehet vele szórakozni, a pályán különféle cselekedeteket ösvényeket választani.

 

Én nagyon szeretem, számomra egy örök érvényű klasszikus, bár csak készítenének manapság hasonlókat!

Itt megnézheted a C64-es végigjátszást, ha érdekel.

Itt megnézheted a Sinclair ZX Spectrumos végigjátszást, ha érdekel.

Itt megnézheted az Amstrad CPC-s végigjátszást, ha érdekel.