És bár a „Quest” elnevezés elsőre meglehetősen sablonosnak tűnhet, a Sierra sorozatai valójában nagyon is különböző világokat és témákat képviseltek. A King's Quest a klasszikus fantasy kalandokat, a Police Quest a rendőri munkát, a Larry a felnőtt humort, a Quest for Glory pedig a szerepjátékos elemekkel kevert fantasy kalandokat vitte el a saját irányába. A Space Quest pedig természetesen az űroperát, a sci-fit és legfőképpen a sci-fi filmek és videójátékok szeretetteljes kifigurázását választotta.
Roger Wilco, a galaxis legszerencsétlenebb hőse
A Space Quest első része 1986-ban jelent meg, és már rögtön megmutatta, hogy Scott Murphy és Mark Crowe – vagy ahogy a Sierra közönsége ismerte őket, a Two Guys from Andromeda – valami egészen másban gondolkodnak, mint a King's Quest készítői. A főhős Roger Wilco egy egyszerű, ügyetlen űrhajó-takarító, aki valahogy mindig belekeveredik olyan galaktikus kalamajkákba, amelyekhez egyáltalán semmi köze nem lenne. Ő nem hősnek született: egyszerűen csak rossz helyen van rossz időben, és ebből valahogy mindig világmegmentő kaland lesz.
Az első rész még klasszikus szöveges parseres (beírt szövegekkel vezérelhető) kaland volt, de már ekkor jelen volt az a sajátos humor, amely később a sorozat védjegyévé vált. A Space Quest ugyanis nem egyszerűen egy sci-fi történetet mesélt el, hanem folyamatosan kikacsintott a játékosra, és szinte minden lehetőséget megragadott arra, hogy kifigurázza a műfaj kliséit.
A második rész, a Space Quest II: The Vohaul's Revenge 1987-ben tovább csiszolta ezt a formulát. Roger újabb lehetetlen helyzetbe került, miközben a készítők egyre bátrabban játszottak a sci-fi hagyományaival és a Sierra saját játékaival is. A sorozat ekkorra már kezdte megtalálni azt a hangot, amely később igazán naggyá tette.
A harmadik rész – amikor a Space Quest igazán beérett
Az 1989-es Space Quest III: The Pirates of Pestulon számomra különösen fontos darab a sorozatból. Ekkorra a készítők már pontosan tudták, mit akarnak csinálni, és a játék hihetetlenül kreatív módon használta ki a kalandjátékok lehetőségeit. A történetben Roger ismét egy olyan galaktikus kalandba csöppen, amelyben a Sierra saját magát is kifigurázza, miközben az egész sci-fi műfajt sem kíméli. A humor, a pályatervezés, a design, a karakterek és a rengeteg apró kikacsintás miatt a Space Quest III még mai szemmel nézve is meglepően jól összerakott kalandjáték.
Ráadásul 1989-ben különösen innovatívnak számított. Nem pusztán egy újabb Sierra-kaland volt, hanem egy olyan játék, amely megmutatta, hogy a számítógépes kalandjáték képes egyszerre történetet mesélni, humorizálni, parodizálni és közben folyamatosan kommunikálni a játékossal. A Space Quest III-nál már tényleg érezhető, hogy a Sierra aranykorának egyik különleges darabjával van dolgunk.
A VGA-korszak és a sorozat csúcspontja
Roger különböző korszakokon és saját korábbi kalandjain keresztül is utazik, miközben a játék folyamatosan kikacsint a játékosra, ami még a játék UI-ját sem kíméli. A negyedik rész máig az egyiklegjobb példája annak, hogyan lehet a technikai fejlődést úgy felhasználni, hogy közben egy régi sorozat személyisége ne vesszen el.
A Space Quest V: The Next Mutation 1993-ban már egy kissé más irányba vitte Rogert. A VGA-grafika, az újabb kezelési megoldások és az űrhajós környezet egy modernebb kalandjáték érzetét keltették, miközben a sorozat alapvető humora természetesen megmaradt. Roger ezúttal már egy saját hajóval is rendelkezik, és természetesen kapitányként sem lesz belőle hirtelen Han Solo. A leginkább ez a rész csap oda a Star Trek franchise-nak.
A hatodik rész, a Space Quest 6: The Spinal Frontier 1995-ben jelent meg, és utólag már kissé olyan érzése van az embernek, mintha a sorozat hattyúdala lenne. A grafika még modernebb, a hangulat és a humor továbbra is működik, de a Sierra klasszikus kalandjátékainak korszaka ekkor már lassan a végéhez közeledett.
A balfék űrportás, aki mindig megmenti a galaxist
Roger Wilco személyében a videójáték-történelem egyik legkülönlegesebb főhősét kaptuk. Egy olyan emberről van szó, aki alapvetően teljesen átlagos, sőt inkább szerencsétlen figura, mégis újra és újra a galaxis sorsát meghatározó események közepén találja magát.
Tulajdonképpen Larry Laffer távoli rokona lehetne: mindketten olyan antihősök, akik sokkal kevésbé kompetensek annál, mint amennyire a világ megmentéséhez szükség lenne. Csakhogy míg Larry a nőkkel próbál szerencsét több-kevesebb sikerrel, Roger egyszerűen szeretné túlélni a következő öt percet. Általában egyiküknek sem sikerül a dolog különösebben elegánsan.
A Space Quest humorának egyik legfontosabb eleme a negyedik fal folyamatos döntögetése. A játék sokszor nemcsak Roger világát, hanem magát a videójátékot is képes megfigyelni és kifigurázni. A sci-fi filmek, a videójátékos klisék, a Sierra saját sorozatai és sokszor maga a játékos is célponttá válik. Ettől lesz az egésznek olyan érzése, mintha Roger és a készítők együtt kacsintanának ránk a képernyő másik oldaláról.
És természetesen ott van a zene is. A Space Quest világához tökéletesen passzolnak a grandiózus, helyenként már-már igazi űroperettbe hajló zenei betétek. A játék sokszor úgy kezeli Roger apró szerencsétlenkedéseit, mintha éppen egy galaktikus eposz főhőse lenne, és ez a kontraszt önmagában is rengeteg humort hordoz.
Egy korszak vége
A Space Quest a kilencvenes évek végére gyakorlatilag kifulladt, és sajnos már nem jutott el abba a korszakba, amelyben a mai játékosok élnek. Pedig érdekes lett volna látni, hogy a szerencsétlen Wilco mit kezdett volna a 3D-s kalandjátékok világával, az internet korszakával vagy akár a modern videójáték-iparral.
A sorozat azonban így is több generáció számára vált ismerőssé. Aki a nyolcvanas években találkozott vele, annak Roger Wilco a CGA/EGA-korszak egyik emléke lehet, aki pedig később fedezte fel a Sierra játékait, az már a VGA-s epizódokon keresztül ismerhette meg ezt a szerencsétlen űrhajóst.
A Space Quest ma már nem egyszerűen egy régi kalandjáték-sorozat. Egy olyan korszak lenyomata, amikor a fejlesztők még teljesen természetesnek vették, hogy egy videójáték egyszerre legyen történet, humor, paródia és technikai bemutató. A Sierra pedig ebben a műfajban megkerülhetetlen volt.
Roger Wilco pedig valószínűleg azóta is valahol a galaxisban takarít. Csak remélhetjük, hogy ezúttal nem okoz újabb, katasztrófával járó kalamajkát.
.jpg "Space Quest V")
Megjegyzések
Megjegyzés küldése