Újrajátszható kedvencek: The Elder Scrolls IV: Oblivion - Epikus szerepben

Kevés játék van, amelyről ennyi év távlatából is ugyanazzal a nosztalgikus mosollyal tudunk beszélni, mint The Elder Scrolls IV: Oblivion. Az Újrajátszható kedvencek rovatban nem is kérdés, hogy helye van: nemcsak azért, mert technikailag és design-szinten mérföldkő volt a maga idejében, hanem mert olyan játékélményt adott, ami még ma is működik.

Oblivion Remake

Amikor Cyrodiil kinyílt előttünk

2006-ban az Oblivion egészen más léptéket képviselt, mint amit addig konzolon vagy PC-n megszoktunk. A szinte teljes szabadság érzése – hogy kilépsz a csatornából, és arra indulsz amerre akarsz – akkoriban sokunknak reveláció volt. Nem kellett sietni a fő küldetéssel, nem kellett hősnek lenni azonnal. Lehettél tolvaj, mágus, fejvadász, vagy egyszerűen csak egy csavargó, aki barlangról barlangra jár.

Cyrodiil világa élőnek hatott. Az NPC-k napi rutint követtek, beszélgettek egymással, reagáltak a játékos tetteire. Az akkor még újdonságnak számító Radiant AI rengeteg emlékezetes (és néha abszurd) helyzetet szült, de pont ez adta az Oblivion báját.

Küldetések, amikre ma is emlékszünk

Az Oblivion egyik legnagyobb erőssége a küldetéstervezés volt. Nem csak arról szólt, hogy „menj oda, öld meg azt”.

  • A Dark Brotherhood küldetésszála legendássá vált: intrika, morális szürkezónák, emlékezetes karakterek.

  • A Thieves Guild lopakodós, nyomozós feladatai igazi szerepjátékos élményt adtak.

  • A mellékküldetések között is akadtak kifejezetten kreatív darabok – elég csak a festménybe zárt világra vagy a paranoia által sújtott falura gondolni.

Ezek a küldetések nem csak XP-t adtak, hanem történetet meséltek, és ettől lett az Oblivion több egyszerű open world játéknál.

Oblivion Remake

Hangulat, zene, atmoszféra

Jeremy Soule zenéje nélkül az Oblivion nem lenne ugyanaz. A nyugodt, melankolikus dallamok tökéletesen aláfestették a felfedezést, a természetjárást, a magányos utazásokat Cyrodiil erdeiben. Ez az a fajta soundtrack, amit az ember ma is képes külön hallgatni – és azonnal visszarepül az emlékek közé.

Grafikailag persze ma már látszik az idő vasfoga, de a vizuális stílus és a színvilág még mindig működik. Az Oblivion kapui, a Daedra világ vöröses pokla vagy az idilli városkák mind ikonikus látványelemek maradtak.

Az Oblivion különlegessége volt az is, hogy Hollywoodi kaliberű szinkronszínészeket vonultatott fel, ami akkoriban egyáltalán nem volt magától értetődő egy RPG-ben. Patrick Stewart adta Uriel Septim császár ikonikus, méltóságteljes hangját, már a játék elején súlyt és drámai keretet adva az egész történetnek. Sean Bean Martin Septimként emlékezetes alakítást nyújtott, emberivé és hitelessé téve a „vonakodó hős” szerepét. Mellettük rengeteg ismert színész – többek között Terence Stamp, Lynda Carter és más veterán hangok – járult hozzá ahhoz, hogy Cyrodiil lakói ne csak NPC-k legyenek, hanem valódi karakterek. Ez a színészi jelenlét jelentősen emelte az Oblivion narratív súlyát, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a játék ma is ennyire emlékezetes. 

Miért újrajátszható ma is?

Az Oblivion igazi ereje abban rejlik, hogy minden végigjátszás más lehet. Más karakterépítés, más döntések, más frakciók, más hangsúlyok. Ráadásul a modding közösség évekig életben tartotta a játékot, új tartalmakkal, javításokkal, grafikai frissítésekkel.

De még modok nélkül is megvan benne az a klasszikus Bethesda-érzés: egy világ, ami nem siet, és nem sürget. Amiben el lehet veszni.

Oblivion Remake

És akkor a remake…

Nemrég megjelent az Oblivion remake, ami végre technikailag is közelebb hozza ezt a klasszikust a mai elvárásokhoz. Szebb grafika, modernebb kezelőfelület, simább játékélmény – mindez úgy, hogy közben megmarad az eredeti játék lelke.

Ha anno kimaradt az Oblivion, most kötelező pótolni. Ha pedig már játszottál vele, a remake kiváló ürügy arra, hogy visszatérj Cyrodiilbe, és új szemmel éld át azt, amiért annak idején beleszerettünk.

Az Oblivion nem csak egy régi RPG. Egy korszak lenyomata – és szerencsére ma is ugyanúgy működik, mint akkor.

Bár nekem a Skyrim (a The Elder Scrolls sorozat következő része) is fontos szerepjáték az életemben, az Oblivion marad minden idők egyik legjobb RPG élménye, talán mert pont időben jött és mert nagyon betalált, amikor érkezett.

Írd le, ha neked is meghatározó élmény volt!


Megjegyzések