Hatásfok: Monkey Island 2 – A játék, ami együtt tanított meg minket angolul

Kevés olyan játék van, amire ennyire tisztán emlékszünk, mint a Monkey Island 2: LeChuck’s Revenge-re. Nem csak azért, mert Guybrush Threepwood kalandjai tele voltak humorral, abszurd rejtvényekkel és felejthetetlen karakterekkel, hanem mert ez a játék szó szerint együtt tanított meg minket angolul a húgommal.

A történet kezdete

Egy kis történelem a háttérben

A Monkey Island 2: LeChuck’s Revenge 1991-ben jelent meg, a point & click kalandjátékok aranykorában. Ez az időszak a számítástechnikában különleges volt: a PC-k és Amigák már elég erősek voltak ahhoz, hogy színes grafikát, digitális zenét és összetett történeteket futtassanak, de még minden játék floppy lemezeken érkezett, és a hardver korlátai kreativitásra kényszerítették a fejlesztőket.

A játékot a LucasArts (korábban Lucasfilm Games) készítette, amely akkoriban a műfaj legnagyobb úttörője volt. Olyan nevek álltak mögötte, mint Ron Gilbert, Tim Schafer és Dave Grossman – ők nem csak programozók és írók voltak, hanem humorban és történetmesélésben is zseniálisak. A stúdió korábban olyan klasszikusokat adott ki, mint a Maniac Mansion vagy az első Monkey Island, és a ’90-es években egymást követték a legendás címek: Day of the Tentacle, Sam & Max Hit the Road, Grim Fandango.

A LucasArts egyik legnagyobb újítása az volt, hogy szakított azzal a frusztráló hagyománnyal, hogy a kalandjátékokban könnyű volt zsákutcába jutni vagy végleg elakadni. Ehelyett a játékos szabadon próbálkozhatott, és a történet humora, a zseniális párbeszédek vitték előre. Ez tette a Monkey Island-sorozatot örök kedvenccé – és persze Guybrush Threepwood, a „hírhedt kalóz”, akinek ügyetlenségén és bátorságán generációk nőttek fel.

Hatásfok

Amikor először játszottunk vele, még alig értettünk valamit az idegen nyelvből. Nem volt magyar fordítás, nem volt gyors segítség – ott ültünk ketten a képernyő előtt, a szövegdobozok pedig tele voltak angol mondatokkal. Ha tovább akartunk jutni, muszáj volt kitalálni, mit mondanak a kalózok, mit kell keresni, és hogyan oldjuk meg a rejtvényeket.

Egy humoros jelenet

Volt, hogy én lapoztam az Országh László féle "kis" szótárt, miközben ő hangosan felolvasta a párbeszédeket. Aztán próbáltuk közösen kitalálni, mit is jelenthetnek a furcsa szófordulatok. Sokszor elakadtunk, de pont ez volt benne a varázs: a játék rákényszerített, hogy ne csak játszunk, hanem tanuljunk is közben. A Monkey Island 2 nem tankönyv volt, hanem egy vicces, izgalmas kaland, ami mindig adott új motivációt: ha megértettünk egy poént, együtt nevettünk rajta; ha sikerült átlátni egy rejtvényt, közösen örültünk a megoldásnak. Mindketten akkor kezdtük tanulni az angolt és még nem tartottunk ott benne, hogy a perfect tense-eket gördülékenyen értelmezni tudtuk.

Most visszagondolva, a nyelvtudásunk alapjait ez a játék rakta le. Megtanultuk, hogy a szavak nem önmagukban fontosak, hanem abban a kontextusban, amiben használjuk őket. És azt is, hogy a humor sokszor univerzális, még ha először kicsit szenvedni is kell, amíg átjön egy poén lényege.

A játék zenéje egyszerűen zseniális, a környezettől függő betétek, témák és szólók olyan aláfestést biztosítottak a kalandnak, melyekre mind a mai napig erős nosztalgiával emlékezünk. Már a kezdő jelenetsor Scabb Islanden megágyazott a játék végéig tartó remek hangulatnak, de vehetném akár a játék humoros intróját is, ahol Michael Land az első részhez írt témáját rendesen felpörgetik a készítők.

Az egyes karakterek ábrázolása, animációja (akkoriban még nem volt beszédhangjuk) és a köréjük írt történet egyszerűen legendássá tették a sorozatot. Már az első rész (amivel mi kicsivel később ismerkedtünk meg) is zseniális volt a maga nemében, de számomra a Monkey Island sorozat egyik legerősebb darabjának a szóban forgó második epizódot tartom, közvetlenül a harmadik rész mellett.

A Monkey Island 2 számunkra nem csak egy régi kalandjáték – hanem közös tanár, egy nyelvleckékkel teli kalóztörténet, ami örökre összeköt minket. Ha valaki kérdezi, hogyan tanultunk meg angolul, a válaszunk mindig mosolyogva az: Guybrush Threepwooddal együtt, a Karib-tenger digitális szigetein.

 


Megjegyzések