Játéktörténelem: SimCity – A több mint harmincöt éves városépítő

1989 – ebben az évben adta ki a Maxis Will Wright sokáig kallódó játékát, ami megjelenése után egy csapásra megváltoztatta az egész játékipart. Igen, kallódott, mert a kiadók nem tartották elég érdekesnek a sztori nélküli, nyitott végű játékot. Ezzel a darabbal indult a SIM előtaggal ellátott franchise, ami a világ egyik legnagyobb példányszámban eladott játéksorozatává vált.

A sorozatban megjelent SimCity játékok valós idejű városmenedzsment és -építő szimulátorok, melyek többnyire a Jay Forrester's Urban Dynamics-ban található matematikai modelleken alapulnak. 2013-ig, a nagy rebootig minden simán ment a sorozat körül, amikor is az EA (Electronic Arts) által kiadott szimplán SimCity-nek keresztelt játék startja óriási botrányba fulladt. Ez el is kaszálta a fejlesztő stúdiót, a Maxis Emeryville-t 2015-ben és véget is vetett a franchise-nak, legalábbis jelen tudásunk szerint.

Az első játékban a játékosoknak egy várost kellett felépíteniük és irányítaniuk, anélkül hogy előre meghatározott célokkal rendelkeztek volna. Ez az egyedülálló megközelítés lehetővé tette a kreativitást és a stratégiai gondolkodást, miközben valósághű városgazdálkodási szimulációt kínált.

A játékban a felhasználók különböző zónákat alakíthattak ki, mint lakó-, ipari és kereskedelmi területek, és dönthettek az adókulcsok, közlekedési rendszerek és közszolgáltatások fejlesztéséről. A játékosok célja az volt, hogy fenntartsák a város gazdasági és társadalmi egyensúlyát, miközben elkerülték a csődöt és a lakosság elégedetlenségét.

A SimCity nemcsak szórakoztató, hanem oktató jellegű is volt. A játékosok megismerkedhettek a várostervezés alapjaival, a közlekedési és közszolgáltatási rendszerek működésével, valamint a gazdasági és politikai döntések következményeivel. Bár a játék nem tartalmazott hagyományos győzelmi feltételeket, a siker a város növekvő népességében és gazdasági stabilitásában mérhető volt.

A SimCity sikerét követően számos platformra megjelent, beleértve a Macintosht, a Commodore 64-et, az Amigát és az IBM PC-t. A játék később konzolokra is megjelent, például a Super Nintendo Entertainment System (SNES) változata 1991-ben jelent meg, és új funkciókkal, például a híres "Dr. Wright" tanácsadó karakterrel bővült.

Az 1989-es SimCity egyik legemlékezetesebb és legizgalmasabb eleme a városépítés közben előforduló katasztrófák voltak. Ezek a váratlan események nemcsak a város stabilitását fenyegették, hanem a játékosok stratégiai gondolkodását is próbára tették. A katasztrófák két fő kategóriába sorolhatók: előre meghatározott és véletlenszerűen bekövetkező események.

A játékban hatféle katasztrófa volt elérhető (tűz, áradás, repülőgép-baleset, tornádó, földrengés és szörnyeteg támadás), melyek közül néhányat a játékosok is aktiválhattak.

A katasztrófák kezeléséhez a játékosoknak megfelelő intézkedéseket kellett hozniuk. Például tűz esetén tűzoltóságot kellett építeni, áradáskor gátakat vagy vízelvezető rendszereket kellett kialakítani, földrengéskor pedig erős épületeket kellett építeni a károk minimalizálása érdekében. A szörnyeteg támadásokat (melyek vicces Godzilla áthallást idéztek) és tornádókat nem lehetett megállítani, de a város védelme érdekében fejlesztéseket lehetett végezni.

A katasztrófák nemcsak a város fizikai állapotát befolyásolták, hanem a lakosság elégedettségét és a város gazdasági helyzetét is. Ezért a játékosoknak folyamatosan figyelemmel kellett kísérniük a város állapotát, és gyorsan reagálniuk kellett a felmerülő problémákra.

A SimCity játékokhoz hat spin-off játék is megjelent, ezek között volt kártyajáték de a környezetvédelem fontosságára felhívó oktatói szoftver is.

Az első rész hatalmas siker lett és bebetonozta a franchise-t.

1993-ban jelent meg a talán a mai napig az egyik legsikeresebb, legjobban sikerült 'City játék SimCity 2000 címmel. Ebben a felülnézetes megjelenítés izometrikusra változott és a játék mind vizuális mind játékmechanikai szempontból fejlettebbé vált. Különösen emlékezetes a játék Sue Kasper által komponált zenéje. A játék továbbfejlesztett, 1995-ben kiadott Special Edition kiadása a mai napig az egyik legismertebb retró-játék.

Két érdekesebb, de a gyakorlatban kevésbé működő spin-off játék jelent meg ebben az időszakban. Az egyik a SimCopter volt, melyben a SimCity 2000 térképünket tölthettük be a játékba és városunkban oldhattunk meg különféle feladatokat 9 -féle helikopterrel repülve, melyek között szerepelt menekülő bűnözők üldözése is. A másik, szintén SimCity 2000 városunkkal feltölthető, autós, harcolós szimulátor volt, mely nagyon rossz kritikákat és fogadtatást kapott, ez volt a Streets of SimCity.

1997–ben az EA felvásárolta a Maxist és ekkortól Will Wright már nem dolgozott a városépítős játékokon, hanem a nagy sikerű The Sims tervezésébe kezdett. 1999-ben a Christine McGavran vezetésével készített SimCity 3000 került kiadásra. Ez a változat is sikeres volt, elnyerve a rajongók tetszését, bár grafikai megvalósítás tekintetében némileg másképp működött az elődjénél. Ebben a verzióban vezették be a hulladékgazdálkodást. Megjelentek a nevesített tanácsadók, akik városunk ügyes-bajos dolgainak döntéseit segítették.

És eljutottunk 2003-ba, a SimCity 4 megjelenéséig. Ez a változat teljes 3D megjelenítést kapott és különféle játékmódokban tevékenykedhettünk városunk építése-szépítése közben. A szimfonikus és fúziós, popos zenéje abban az időben meghatározó volt a videójáték iparban. A Rush Hour nevű kiegészítője, mely 2003 szeptemberében jelent meg további lehetőséget adott a játékos kezébe, hogy a tömegközlekedést fejlessze és monitorozza. A SimCity 4 városait a játékosok exportálhatták, majd a fájlokat a The Sims 2 megfelelő mappájába helyezhették. A The Sims 2 felismerte ezeket a fájlokat, és lehetővé tette, hogy azokat új szomszédságokként importálják be. Ezáltal a The Sims 2 világában a SimCity 4 által megtervezett városok jelenhettek meg, beleértve az utakat, hidakat, fákat és egyéb tereptárgyakat. Ennek a lehetőségnek a fejlesztésbe időközben visszakerült Will Wright volt az előmozdítója.

Egészen 2013-ig pozitív fogadtatás övezte a nagyobb (számozott) 'City játékokat, amíg nem jött a reboot rész, nemes egyszerűséggel SimCity címmel.

Ez a játék az EA és a Maxis közös fejlesztése volt, és azzal a céllal készült, hogy a városok közötti interakciókat és a regionális szimulációt online módon támogassa. A játékosok közötti együttműködés és a városok közötti kereskedelem érdekében az összes játékmenethez szükséges volt az állandó internetkapcsolat. A fejlesztők úgy vélték, hogy a felhőalapú számítások és a központi szerverek lehetővé teszik a dinamikus városfejlesztést és a gazdasági szimulációt.

A megjelenés napján a játékosok tömegesen tapasztaltak bejelentkezési problémákat, hosszú várakozási időket és adatvesztést. A szerverek nem tudták kezelni a hatalmas terhelést, és sok játékos elveszítette a mentett állásokat. Az EA válasza az volt, hogy ideiglenesen letiltották a nem alapvető funkciókat, például a ranglistákat és a vezetői táblázatokat, hogy csökkentsék a szerverek terhelését. Végül sem ez, sem a szerverpark bővítése nem oldotta meg a gondokat.

A csalódott játékosok petíciókat indítottak, és több mint 35 000 aláírást gyűjtöttek össze az EA "always-online" DRM rendszerének eltörlésére. A probléma olyan súlyos volt, hogy az Amazon ideiglenesen leállította a digitális verziók értékesítését.

A játékot a megjelenést követően 10x patchelték, az utolsó javítás a játékot offline módban való működésre állította át, a játékosok játékállásaikat a helyi meghajtóikra menthették.

2015-ben az EA bezárta a Maxis Emeryville-t és azóta sincs további SimCity folytatás. 2015-ben jelent meg a Paradox Interactive Cities: Skylines-ja, ami gyakorlatilag leváltotta az addig, a városépítős-menedzsment játékok trónján ücsörgő SimCity-t. Több mint egy évtizede vagyunk új SimCity játék nélkül.

Személy szerint nekem a SimCity 2000 SE a kedvencem a felhozatalból. Sajnos jelenleg túl sok mindennel foglalkozom és játszom, így nem telik időmből egy hatalmas város felfejlesztése az említett játékban... pedig nagyon vágyom rá.