Játéktörténelem: Bruce Lee

A Bruce Lee egy 1984-ben megjelent platform (és helyenként beat em up elemeket tartalmazó) játék, melyet a Datasoft adott ki. Ron J. Fortier tervezte, Kelly Day készítette a grafikáját és John A. Fitzpatrick szerezte rövid de emlékezetes főcím zenéjét. Kezdetben A 8 bites Atari gépekre jelent meg, de kiadták Amstrad CPC, Apple II, BBC Micro, Commodore 64, IBM PC, MSX, PC-88 és ZX Spectrum platformokra is. Én a C64 verzióval játszottam gyerekkoromban.

A cselekményben a névadó harcművész egy varázslótoronyban kamráról kamrára halad, a végtelen gazdagságra és a halhatatlanság titkára törekszik. Húsz szoba van, mindegyiket egyetlen képernyő képviseli, emelvényekkel és létrákkal. A továbblépéshez a játékosnak össze kell gyűjtenie a kamra különböző pontjain felfüggesztett lámpákat.

Két ellenfele is van, melyek a pálya (képernyő) különböző pontjain spawnolnak. Az egyik a csupa feketébe öltözött Ninja, aki egy bokken bottal tör ellenünk, a másik a Zöld Yamo, aki lendületes ütésekkel és óriási erejű rúgásaival száll szembe velünk. Főhősünk álló helyzetben ütni tud, az ütés gombot futás közben megnyomva pedig „repülő rúgásaival” vág vissza a két ellenlábasnak. A ninja két rúgás, Yamo három után szenderül jobblétre, de pár pillanat múlva megint újraéledjenek a pálya különböző pontjain.

A többjátékos mód lehetővé teszi, hogy egy második játékos irányítsa Yamo-t, vagy két játékos felváltva irányítsa Bruce-t. Ha a Yamo játékos egy bizonyos ideig inaktív, a számítógép átveszi az irányítást. A Nindzsa és a Yamo szintén sebezhetőek a képernyő veszélyeivel szemben, de végtelen életük van, így mindig visszatérnek; Míg Yamo-t következetesen egyetlen személyként azonosítják, a kézikönyv egyik változata azt sugallja, hogy a nindzsa minden egyes újbóli megjelenése egy új személy, amely felváltja az előzőt.

A játék alatt nincs zene, de afféle leitmotiv dallamtöredékek (inkább hangeffektek) különböző eseményeket jeleznek a játék közben. Ilyen a két ellenfél megjelenésekor felcsendülő effektus, vagy a lámpák felszedésekor hallható diadalmas szignál. Fehér zaj effekt hallatszik a robbanó tölteteknél és az „elektromossággal” befuttatott ösvényeknél, ezen felül már csak rövid „bleep” szólal meg itt-ott.

A kiadást követő évben 1985-ben a játék a legtöbb eladott példány tízes listájára került, az Atari változat esetén pedig ugyanebben az évben a legtöbbet eladott példány lett.

A továbbfejlesztett grafikát és új játékmódokat tartalmazó Ultimate Bruce Lee remake-et 2005-ben adták ki Microsoft Windowsra. Az eredeti játékot nem hivatalosan a GBA (2003) és a Sega Master System (2015) rendszerre vitték át. Egy szintén nem hivatalos folytatás, a Bruce Lee II 2013-ban jelent meg Windowsra, 2015-ben pedig C64-re.

A nyolcvanas évek végéig elég sokat gyűrtük a Bruce Lee-t C64-en legjobb barátommal. Mindkettőnknek volt C64-ese ezért átjártunk egymáshoz, egymást biztatva így próbálgattuk végigvinni a játékot, de ez végül sosem sikerült. Talán mert kiszerettünk belőle, talán mert annyi más játékunk is volt jobb grafikával és zenével. Mindenesetre egy korszak jelentős játékélményeként ez az ötletes platformer szép emlékként maradt velünk és ha nagy ritkán találkozunk, felelevenítve a Commodore-os időket, a Bruce Lee az egyik olyan cím, amire jótékony nosztalgiával emlékezünk.