GOG gyűjteményem gyöngyszemei: Slipstream - A zseniális Out Run klón

Mai alanyunk egy OutRun-klón. Hogy mi az az OutRun, arról korábbi írásomban már részletesen meséltem, így aki szeretné megismerni a játéktermi autóversenyzés egyik legnagyobb legendáját, [ide kattintva] olvashat róla bővebben. A lényeg röviden: a Sega 1986-os klasszikusa nem egyszerűen egy sikeres arcade játék volt, hanem egy olyan recept, amely évtizedeken keresztül újra és újra visszatért a mikroszámítógépeken, otthoni konzolokon és természetesen a játéktermekben is.

Na de miért is érdekes akkor a Slipstream?

Mert egy pofátlan OutRun-klón.

És ezt a lehető legnagyobb szeretettel mondom.

A Slipstream egyetlen pillanatig sem akar úgy tenni, mintha nem az ősjáték receptjéből főzne. Fogja az OutRun legjobb hozzávalóit, alaposan összerázza őket, majd a koktélt egy olyan korszakban szolgálja fel nekünk, amikor már évtizedek óta 3D-ben száguldozunk mindenféle szuper autóval.

Csakhogy a Slipstream inkább visszavisz minket a 16 bites korszakba.

És milyen jól teszi!

Szeretnél a napfényes tengerparton ezerrel hajtani?

Tessék.

Szeretnél sivatagon, vidéki mellékúton, külvárosi gyártelepen, erdős tájakon vagy éppen a régi arcade versenyjátékokból ismerős, egzotikus helyszíneken döngetni?

Gyerünk!

A játék szinte valamennyi olyan képi és hangulati elemet elővesz, amely miatt annak idején annyira működött az OutRun. A naplemente, a pálmafák, a tengerpart, a hosszú országutak, a színes tájak és természetesen az elmaradhatatlan elágazó útvonalak mind ott vannak. Sőt, még driftelni is tudunk, ami már inkább a későbbi OutRun-epizódok világából ismerős, így a Slipstream azért egy-két modernizált hozzávalót is belekever az alapreceptbe. A pályák egyik nagy erőssége éppen az, hogy az elágazások nem valamiféle mesterséges menürendszerként jelennek meg, hanem organikusan kapcsolódnak egymáshoz. Egyik útvonalról a másikra terelhet minket a játék, így a különböző játékmenetek és útvonalak felfedezése önmagában is hozzáad az újrajátszhatósághoz.

És persze ott vannak az NPC ellenfelek, akik időnként nem különösebben szívbajosak, ha arról van szó, hogy letúrjanak minket az útról.

A zene pedig szintén betalál.

A 16 bites vizualitáshoz tökéletesen illeszkedő, elektronikus, retró hangzású dallamok egyszerre idézik meg a régi játéktermek hangulatát és adnak saját identitást a játéknak.

 

NEM CSAK EGY OUTRUN-KLÓN

Mert ha a Slipstream pusztán annyi lenne, hogy „itt van az OutRun, csak más pályákkal”, önmagában ez kevés lenne a sikerhez. Aki pedig tudja mit jelent a játék neve angolul, az felismerheti ezt a legérdekesebb és legikonikusabb játékmechanikai elemet is játék közben. Sőt a versenyeken vastagon építhet a slipstream effektusra.

A játék igazi erőssége szerintem az, hogy nem csak szolgalelkűen lemásolja, de kimaxolja a 16 bites esztétikát.

Nem egyszerűen pixelgrafikát kapunk, hanem egy tudatosan felépített vizuális világot. Az autók, a tereptárgyak, az út menti objektumok, a feliratok, a mozgó elemek animációja és a színpaletta mind egy olyan egységes egészet alkotnak, amely már nem pusztán valamiféle retró utánzás.

A Slipstreamnek saját íze van.

Ez pedig meglepően fontos.

 

Hiszen 2024-ben vagy 2026-ban már nem azért veszünk elő egy ilyen játékot, mert nem tudnánk ennél szebb grafikát látni. Pontosan tudjuk, hogy lehet.

A Slipstream éppen attól működik, hogy nem akar szebb lenni.

A saját választott vizuális világán belül akar tökéletes lenni.

És ez sikerül is neki.

Az autók mozgása, a pálya mentén elsuhanó objektumok, az animációk és az élénk színek együtt olyan látványt adnak, amely egyszerre idézi meg a 16 bites korszakot és lép túl annak puszta utánzásán.

 

VAN BENNE TARTALOM BŐVEN

A Slipstream ráadásul nem merül ki egyetlen játékmódban.

A különböző versenyek, kihívások és játékmódok megfelelő mennyiségű változatosságot biztosítanak ahhoz, hogy ne egyszeri retró kirándulás legyen belőle.

És ez azért fontos, mert a játék alapvető mechanikája rendkívül egyszerűen érthető:

beülsz az autóba és nyomod neki.

De ettől még nem feltétlenül könnyű.

A pályák megtanulása, az útvonalak közötti választás, az ellenfelek kezelése és a megfelelő pillanatban végrehajtott manőverek egy idő után már komolyabb ügyességet követelnek. A Slipstream tehát tökéletesen hozza azt az arcade filozófiát, amely szerint az első néhány percben bárki élvezheti, de ha valaki igazán jó akar lenni benne, azért már meg kell dolgoznia.

 

Nem véletlen, hogy a játék PC-n és konzolokon is nagyon pozitív fogadtatásban részesült.

És talán ez az egésznek a titka.

A Slipstream nem akarja újra feltalálni az autóversenyzést. Nem akar nyílt világot, fotorealisztikus grafikát, több száz autót és háromszáz órányi tartalmat ránk erőltetni.

Csak fog egy közel negyvenéves játéktermi receptet, és megmutatja, hogy az még mindig működik.

Ráadásul úgy, hogy közben egy pillanatra sem látszik rajta, hogy a technikai igényei alapján akár egy krumplin is elfuthatna.

És talán pont ez a titka.

A GOG-on pedig pontosan az ilyen játékoknak van helyük. Egy olyan korban, amikor egyre több játék akar mindent egyszerre, néha kifejezetten üdítő beülni egy pixelautóba, rálépni a gázra, kiválasztani egy útelágazást, és egyszerűen csak száguldani a naplementébe.

Néha ennyi pont elég. Sőt!