Játéktörténelem: Law of the West - Vadnyugati zsánerkaland

A "Nyugat törvénye" egy 1985-ös grafikus kalandjáték, amely címéhez hűen az amerikai Vadnyugaton játszódik, és az Accolade fejlesztette Commodore 64, Apple II és Nintendo Entertainment System gépekre. Ez volt a vállalat egyik induló címe, és az egyetlen játék az Accolade-tól, amelyet a cég társalapítója Alan Miller tervezett. A grafikát Mimi Doggett, a zenét pedig Ed Bogas készítette.

Egy egészen rövidke játékról van szó, aminek a fő vonzereje a vadnyugati téma, az akkori lehetőségekhez képest kiváló grafika és többszöri végigjátszási faktor. Én Commodore 64-en játszottam vele.

A játék egy kisvárosban játszódik a határvidéken, a seriffet alakítjuk benne, aki egy igazi vadnyugati vagy sergio-leonés kameraállásból látszódik, háttal nekünk. A közeli képen robusztus jobb karja és veszélyes fegyvere látható a combján, melyet majd használnunk is kell alkalomadtán.

A játékmenet abból áll, hogy végigmegyünk a főutcán és különböző karakterekkel kell interakcióba lépnünk. A beszélgetés során előre megadott négy lehetőség közül választhatjuk a nekünk tetsző választ. Ha az ellenségeskedés végén pisztolypárbaj következik, a joystick előre lendítésével előkaphatjuk fegyverünket. Ekkor megjelenik egy célkereszt, amivel célba véve az ellenfelet a tűzgomb megnyomásával lőhetjük azt le. A fegyvert bármikor elővehetjük és elsüthetjük, akár ártatlanokat is halomra lőhetünk, de ekkor a lehetséges legkisebb pontszámot kapjuk a játék végén. Bizonyos karakterek abbahagyják a beszélgetést, ha fegyvert fogunk rájuk.

Ha a seriffet lelövik, elsötétül a képernyő és hívják az orvost. Attól függően, hogy az orvossal milyen viszonyban vagyunk, meggyógyít minket vagy sorsunkra hagy. Az is előfordul, hogy az orvos nincs a városban. Ilyenkor a seriff meghal, game over. A játék tizenegy jelenet után, a naplementével ér véget, ha a sheriffet nem lövik meg a nap folyamán.

Hét karakterrel találkozhatunk, egy kisgyerekkel, három férfival és három nővel. A már említett doktor is köztük van, aki nem fog segíteni rajtunk, ha ok nélkül fegyvert rántunk és lövöldözünk. A női karakterek némelyikével flörtölhetünk. Helyettesünk, a folyamatosan rivalizáló és hasznavehetetlen alak sosincs ott, amikor szükség lenne rá.

A játékban négy helyszín cserélődik folyamatosan:

A szalon, a Wells Fargo postakocsi állomás, a vasútállomás és a bank.

Végső pontszámunk, ha a napot túléljük az interakcióink során tanúsított emberségünk visszatükröződéseként alakul ki.

Mitől akkora klasszikus ez a cím és mi benne az a hihetetlen jóság? 

A különböző, (bár egyszerű) morális dilemmák. Mikor mit mondhatunk és mikor használhatjuk jogosan a fegyvert. A szetting tökéletesen visszaadja a tipikus westernfilmekben előforduló kliséket, mégis szórakoztató. A végigjátszás legalább három alakalommal ad teljesen más rálátást a szereplőkre és a konfliktushelyzetekre, bár ma már ugyancsak rövidnek tűnhet ez a történet.

Este későn, a Commodore 64 kitartóan világító státusz LED-je mögül, a sötét szobában, a tévé pislákoló fényénél, mintha egy késő esti westernt néznénk, úgy hatnak ránk a történések. És isten legyen irgalmas azoknak akik úgy döntenek, hogy a kőszívű vagy jószívű seriff útjába állnak.