Video Game Babes: Lara Croft - Tomb Raider

Számításaim szerint a legismertebb videójáték karakter, melyet nem kevéssé köszönhet a kettő plusz egy hollywoodi szuperprodukciónak, melyben megfilmesítették kalandjait. És valószínűleg az egyetlen olyan videójátékos karakter vagy ha úgy tetszik szexszimbólum, melyet azok is ismernek, akik soha egyetlen játékkal sem játszottak életükben.

Születése:

Az első játékot 1996-ban adták ki PC-re, PlayStationre és Sega Saturnra. Az akkori piacon óriási feltűnést keltett, mint az első komolyabb külső nézetes 3D akció-kalandjáték. A másik nagy feltűnést a karakter mellei jelentették, amik igen csak méretesre és (a korabeli grafikai lehetőségek miatt) nevetségesre sikeredtek. A kamaszfiúk (én már akkor 19 éves voltam) fantáziáját valószínű felkelthette Lara, mert az igencsak szögletes és irányítás-nehéz játék óriási siker lett. Mai szemmel klasszikus persze az ős Tomb Raider, de ha kipróbálod a nemrég megjelent, kissé felújított grafikájú újra kiadást, megérted miről beszélek. Játszottam az első résszel és a második, harmadik és negyedik részek demóival, de engem ez a franchise sokáig nem fogott meg. A 2006-os Legend volt az a rész, amihez jó

emlékeim fűződnek. Azért az hihetetlen, hogy egy ilyen végtelenül sablonos karakter, mint Lara, hogy tudott megkapaszkodni a popkultúrában annyira, amennyire végül vitte. Emlékszem, talán már a második rész körül, férfi magazinokban megjelentek a játékbeli modell renderelt, fürdőruhás képei, szóval a Core Design (az akkori kiadó) marketing gépezete atombombával lőtt a gyanútlan kamaszokra és fiatal férfiakra. Egyszóval a célcsoportra. Azt is tudni kell, hogy akkoriban, mikor a játék megjelent, még javában éltek az E3 és más videójátékos rendezvények. A kiadó ezekre nem titkolt figyelemfelkeltő szándékkal egy-egy modell hölgyet szerződtetett, akik közül az éppen aktuális, Nell McAndew a Playboyban is pucsított egy képsorozat erejéig. A helyzetet az akkoriban jobb napokat látott Angelina Jolie főszereplésével az ezredforduló után bemutatott két mozifilm csak tovább súlyosbította. A csapból is a Tomb Raider folyt. Ez egészen a 2003-as játékig tartott, ahol a készítők alaposan mellényúltak. Akkoriban ez akkora kudarc volt, hogy kérdésessé vált a játék és a franchise esetleges folytatása is. Itt lépett pályára a Crystal Dynamics és hozta vissza a nulláról a sorozatot a top AAA kategóriába.

A játékok:

Az első három játékban nagyon hasonló a helyzet, kisebb ráncfelvarrások, a poligonszám és az animációk számának fokozatos növekedése jellemzi ezt a trilógiát. Mindazonáltal a készítők ráálltak egy patikamérlegen adagolt sikerrecept megvalósításának vonalára. Mindez a talán a harmadik részre már fapadosnak tűnő játékot eredményező irányvonal mind a rajongók, mind a készítők részéről újításokért kiáltott. A pályaszerkesztőn ebben a trilógiában nem sokat változtattak, a játékok nehézségi szintjét a kidolgozatlan grid point rendszer jelentősen növelte.

 

Az aktuális modellek ebben az időszakban: Nathalie Cook, Rhona Mitra, Vanessa Demouy, Nell McAndrew, Lara Weller.

 

 

A negyedik rész és az őt szorosan kísérő Chronicles eltérnek már a bevált recepttől és próbálnak szabadabb érzetet kölcsönözni a karakternek, több animációval és mozgáskultúrával és a történetet is kissé bonyolultabbra veszik. Az aktuális modell: Lucy Clarkson. Több mellékszereplő is bevonódik és Lara múltjának addig ismeretlen eseményeit, történéseit fokozatosan építik bele az addig faék egyszerűségű régésznő személyiségébe. Spoiler-mentesen annyit mondhatok, hogy a negyedik rész történetének nagyobb a tétje a szokásosnál és a végkifejlet váratlanul drámai. A kérdés csak az volt ez idő tájt, hogy a bevezetett változtatások és a karakter személyiségének árnyalása kielégítette e a sorozat szerelmeseit...

A 2003-as év a töréspont az akkor már öt részt megélt sorozatnak. Az Angel of Darkness sikertelensége után valamennyi médiumban temették a sorozatot. Az aktuális live modell: Jill De Jong volt. A sikerreceptet kockára tették, a komolyabb hangvétel és a zártabb helyszín, a krimi vonal mind ellenszenvet váltottak ki a régi rajongókból. Talán a sorozat legkétbalkezesebb Larája született meg a Darknessben. A sötét és kötött helyszínek, a játékmenetbe iktatott szerencsétlenül elsült újítások a sorozat hirtelen koporsószögeinek bizonyultak. Lara egy európai nagyvárosban, elmegyógyintézetben flangál, bujkál a teljesen hétköznapi - a korábbi részekben semmilyen nehézséget nem jelentő - ellenfelek elől. Mind kritikai mind anyagi értelemben nagy volt a csőd. Lara fizimiskája is megváltozott. A korábbi részek szuperszexi, telt idomú istennője, lányos bár atletikus testalkattal veti bele magát az érdekfeszítőnek, színesnek egy cseppet sem nevezhető kalandjaiba. Akkora blamázs volt ez a Core Design-nak, hogy azt már a kiadó sem élte túl...

 

A 2006-os Legend és a 2007-es Anniversary új vért pumpáltak a franchise-ba, Lara a társmédiumokban betöltött ázsiója is emelkedett. Karima Adebibe formálja meg ezekben a játékokban a főhősnőt.

A Legend és az Anniversary egy újabb konzolgeneráció és egy újabb technológiai mérföldkő előtti utolsó darabok. A játék és Lara PC-én néznek ki a legjobban, de a PlayStation 2 változatban is sikerült hozniuk a Crystal Dynamicsra azóta is jellemző, magas színvonalat. Lara atletikusabb, izmosabb, kisebb domborulatokkal, mint amit a klasszikus részektől megszokhattunk, de még mindig szexi és badass. A karakternek hagynak egy kis teret az önreflexióra, de a Legend játék viszonylagos rövidsége (mindössze nyolc pályából áll) határt szab bármiféle komolyabb karakterfejlődésnek. Az Anniversary Larája, az eredeti első rész főhőséhez képest lágyabb, lányosabb, kevésbé lazább...

A 2008-as Underwolrdben a grafika már majdnem a mai elfogadott szintre lép, a karaktert Alison Caroll személyesíti meg.

 

A 2013-2018-ig készített Reboot trilógiát már nem fémjelezték élő modellek, színésznők. A sorozat egy visszafogottabb idomokkal rendelkező (girl next door) Larát alkalmaz, kihangsúlyozva törékenységét, sérülékenységét. Lara ebben a három részben fokozatosan éri el azt a keménységet és szexiséget, amit a sorozat korábbi részeiben magától értetődőnek vehettünk. Ezt a törékenyebb, ha úgy tetszik, kezdő Larát vázolja fel a 2018-as Tomb Raider film is Alicia Vikander főszereplésével. Ez a film nem kapott túl jó kritikákat, ellenben a reboot játékokkal, melyek a mai napig nagy népszerűségnek örvendenek a különféle platformokon. Úgy néz ki eddig, hogy mind a három hollywoodi filmadaptáció gyengébben, mérsékeltebben szerepelt mind kritikai mind anyagi értelemben...

 

Milyen lány is ez a Lara?

Az első három részben egy szexi amazon, aki férfiakat megszégyenítő kondival és elszántsággal, és Aphrodité istennő testével rendelkezik. Vicsorítva, arcát torz grimaszba merevítve lövi halomra a vadonban rátámadó vadállatokat. El nem rettenti semmi, talán csak a vég közelsége bizonytalanítja el, mikor a játékos hibájából a mélybe alázuhanva elereszti kétségbeesett halálsikolyát. Rettenthetetlen harcosságát szinte ellenpontozza kerekded nőiessége. Nehéz elképzelni, hogy ilyen testalkattal meg bír kapaszkodni a sziklák peremén vagy kapaszkodásból képes elrugaszkodni és ismét megkapaszkodni, ujjaival tartva meg a lendülettől felgyorsult és megtöbbszöröződött tömegét. Minden valószínűség szerint tehát szuperhős. Emberfeletti tettekre képes. És nagyon szép. Legalább is ezt szeretnék a korabeli technológiai lehetőségek mellett megmutatni a sorozat és Lara alkotói. Ezen kvalitások mentén modern félistennő. Indiana Jones női változata, akit nem kötnek az Indy-re jellemző malőrök vagy a földhöz kötöttség. Amikor az alkotók túl törékenyre, túl hétköznapira fazonírozzák, vagy visszavágják emberfeletti képességeit, Lara megszűnik működni Tomb Raiderként. Vajon szegényebbek lennénk e mi játékosok és nem játékosok egyaránt, ha sosem ismertük volna meg a Croft Manor örökösét? Ha sosem láttuk volna képernyőnkön és a mozivásznon, ahogy diadalittasan felvillantja jól ismert mosolyát? Mindenképp...