(H)őstörténet: PlayStation 2 (PS2)

Sokáig voltam PC-és. 1991-2006-ig. Sosem fújtam a konzolosokra, sosem rivalizáltam velük, de igényem sem volt, hogy kipróbáljam a konzolos élményt. Közelebbi barátaim is mind PC-én játszottak, így esett, hogy a konzol sokáig nem volt jelen az életemben. 2006-ban azonban valami történt. Akkor már a megyeszékhelyen laktam, a belvárosban és sokat jártam a MediaMarktba. Ott láttam meg a PlayStation 2 Slim változatát és a kifutó konzol egészen baráti, 39000Ft-os árát. Rengeteg játék is volt kitéve a gép mellé és némelyiket ki is lehetett próbálni. Olcsó, gyűjtőből árusított játékok is voltak kitéve a konzolhoz. Ami nekem nagyon megtetszett az a Final Fantasy XII volt és az Okami. Gyakran vissza-visszatértem az üzletbe és játszottam a kirakott gépen vagy csak kezembe fogtam a két említett játék tokját. És egy napon aztán nem bírtam tovább. Megvettem a PS2 Slimet és hozzá néhány játékot. Konzolos lettem. Méghozzá a hatodik generáció végnapjaiban. A világ legtöbb példányszámban eladott konzoljával.

De mi volt olyan jó ezen a gépen és miért csábultam el én a hardcore PC-és?

A legfontosabb dolog, az erre a konzolra megjelenő játékok minősége. Például nem volt a PC-re igazán jó verekedős játék, a PS2-re ott volt a Tekken 5, ami még mai szemmel is nagyon jól néz ki. A mozdulatok, az animációk, a karakterek és az átvezető mozik is olyan minőséget képviseltek, ami csak a legnagyobb PC-és címeknél fordult elő. De vegyünk egy közepes PS2 játékot, a Dead to Rights 2-őt. Az olyan intro videóval indult, hogy leesett tőle az állam. Egyszerűen más minőség, más hozzáállás dukált a Sony gépén futó játékokhoz. Ez csábított el. Nem mondom, játszottam én PC-én a Half Life 2-vel és a Doom 3-al vagy a GTA San Andreasszal, ezek kiemelkedő címek, de a PC-re megjelenő játékok közül évente csak néhánynál éreztem azt a magas minőséget, ami a PS2 akár tucatjátékaiban is tetten érhető volt.

 

A hardver:

A gép CPU-ja egy 300Mhz-es Emotion Engine névre keresztelt processzor, ami egy MIPS-5900 magra épül és nem csak CPU de DSP funkciót is ellát. A 3D megjelenítés a fő feladata. A proci 128 bites és annak idején annyira fejlettnek számított, hogy bizonyos országokba nem szállítottak belőle, mert alkalmasnak vélték atomrakéták vezérlő egységének építésére. A prociban van egy FPU és két vektor egység, de nincs másodszintű gyorsítótára. A lapkába még egy képfeldolgozó egységet is integráltak, ami egyben egy MPEG2 dekóder is. (Lásd a nagyon frankó átvezető animációkat, ami minden PS2 játék védjegye.) A másik fontos processzor a GPU más nevén a Graphic Synthesizer. Ez 150Mhz-en ketyeg és 4MB beágyazott memóriát tartalmaz. Van egy IO processzor is a gépben, ami egy 33Mhz-es MIPS R3000A, ami az előző PlayStation konzol lelke volt. Ennek segítségével képes a konzol a PS1 játékok futtatására. A gép DVD meghajtót tartalmaz, DVD videó lemezek is lejátszhatók vele, én ebben látom az óriási sikerének egyik elemét, amivel vetélytársai fölé emelkedett. A konzol fogadja a PS1-es kontrollert és memóriakártyát. 

 

A játékok:

Nekem két kiemelkedő játékélményem van a PS2-őn. Ez az Okami és a Shadow of the Colossus. Mindkét játék valami pluszt, valami különleges élményt ajánl, nem csoda, hogy többször, több későbbi konzol generáción is megjelentek és a Colossusból PS4-re remake is készült. Nem csak hogy kiváló játékok ezek, de mai szemmel is élvezhetőek, játszhatóak, ha megmaradt a PS2-esed. A Grand Theft Auto San Andreas (bár megjelent PC-re és más konzolokra is), a Sony gépén elsőként volt játszható. Ez is olyan cím, amit pár éve újráztak, de ami a PS2-őn néz ki a legautentikusabban. A Gran Turismo 3 több kiadásban is tiszteletét tette ebben a generációban és elég nagy dobásnak számított, de minden idők legjobb GT játéka, a Gran Turismo 4 is ezen a konzolon debütált. A Final Fantasy X és XII kiemelkedik grafikájával, történetével és monumentális átvezető videóival. A Silent Hill 2 volt az a játék, ami miatt sokan megvették a konzol legelső „fat” változatát. A Tekken 5 és a Virtua Fighter 4 a játéktermek pörgését hozta el a nappalinkba. És ott volt a generáció közepén és végén megjelenő God Of War első és második része, ami elindított egy azóta is sikeres és fontos franchise-t. De ha csak ökörködni akartál elindíthattad a Katamari Damacy-t.

 

Az élmény:

Nagyon laza, nagyon kényelmes és instant élmény volt benyomni a konzolt és a tévét, bedobni egy lemezt és már indulhatott is a játék. Haverok ha jöttek vendégségbe felpattintottuk a Tekkent vagy a FIFA 2004-et és már indult is a buli. A Gran Turismo 3-ban és 4-ben hónapokig adtam vettem a verdákat, mint egy használt autó nepper és nem tudtam betelni a játék által nyújtott látvánnyal és jósággal. Nagy valószínűséggel ez volt az a konzol (és generáció) ami elterjesztette széles körben a videójátékot, mint szórakozást. Olyanok is megvették és olyanok is elkezdtek játszani általa, akiknek sem számítógépük nem volt előzőleg sem DVD lejátszójuk. A nappali ékkövévé vált ez a hardver, amelyből gyakran harsant fel az ismerős szignál a bekapcsolást jelző csippantást követően. És ez a gép jól öregedett. A PS1 is nagyon felkapott manapság, nagyon megy, de ha igazán ütős, az LCD tévéden aránylag jól kinéző játékokat akarsz játszani, akkor a PS2 nem rossz választás. Ha tetszett ez az éra, ha tetszettek a PS2 játékok, a PCSX2-vel ma is átélheted a régi idők vibe-ját a PC-éden...