Vannak játékok, amelyek sikeresek. És vannak játékok, amelyek irányt mutatnak. Az Another World (Európában Out of This World néven is ismert) az utóbbi kategóriába tartozik: nem azért, mert mindenben első volt, hanem mert olyan egységes és következetes víziót mutatott fel, amire addig alig volt példa.
A játék mögött egyetlen alkotó állt: Éric Chahi. Programozó, grafikus, animátor, rendező – mind egyszerre. Ez önmagában is ritkaság volt, de az igazi különlegesség az, ahogyan Chahi a videójáték nyelvén kezdett el filmesen gondolkodni.
Egy ember víziója
Az Another World fejlesztésekor Chahi nem csapatban, hanem szinte magányosan dolgozott. Saját grafikus motort írt, saját animációs megoldásokat talált ki, és nem technikai bravúrt akart mutatni, hanem hangulatot. A cél nem az volt, hogy a játék „szép” legyen a kor mércéjével, hanem hogy koherens világot teremtsen.
Ez a világ pedig azonnal beszippantott. Tudós főhős, kísérlet, villámcsapás, majd egy idegen bolygó – mindez magyarázat nélkül. Az Another World nem tanított, nem vezetett kézen fogva. Bízott a játékosban, hogy megérti, mi történik körülötte.
Filmszerű animáció – nem az első, de az egyik legfontosabb
Fontos kimondani: az Another World nem az első játék volt, amely filmszerű animációval próbálkozott. De az elsők között volt, amelyeknél ez nem díszítés, hanem a játékmenet szerves része lett.
A rotoszkópszerű mozgás, a letisztult, vektoros grafika és a gondosan komponált jelenetek együtt olyan élményt adtak, mintha egy interaktív animációs filmben lennénk. Nem volt HUD, nem volt szöveg, nem volt narráció. A történetet a mozgás, a kameraállások és az időzítés mesélte el.
Ez akkoriban forradalmi volt. A játék nem jutalmazott pontokkal, nem magyarázott, hanem hangulatot épített. A kudarc nem büntetésnek, hanem a tanulás részének érződött.
Hatás, ami messzire ért
Az Another World hatása nehezen túlbecsülhető. Megmutatta, hogy a videójáték képes ugyanazokra az eszközökre, mint a film: feszültségre, ritmusra, csendekre. Nem véletlen, hogy későbbi alkotások – akár nyíltan, akár burkoltan – ebből a szemléletből táplálkoztak.
Chahi később a Heart of Darkness-szel vitte tovább ezt az irányt, de az Another World maradt az a pont, ahol először vált világossá: a videójáték nem csak játék lehet.
Egy haveromnál láttam a játékot az Amiga 500-asán a 90-es évek elején, néhány évvel azután, hogy a magyarországi videójátékos sajtóban láttam a róla szóló cikket. Nekem akkoriban egy 386SX gépem volt, de azonnal meg akartam rá szerezni a játékot. Amikor meglett, az egyik szintén PC-s barátomnál próbáltuk a nyári szünidőben lázasan végigjátszani, ma is eleven emlék. Abban az időben az Another Worldhöz nem nagyon volt hasonló játék az otthoni számítógépes színen és 1991-es megjelenése valóban új korszakot indított el.
Miért működik ma is?
Az Another World ma is játszható, sőt: ma talán még jobban értékelhető. A minimalizmusa, a magyarázat nélküli történetmesélés és a következetes vizuális nyelv nem avult el. Nem próbál több lenni annál, ami – és épp ettől időtálló.
Ez a játék nem nosztalgia miatt fontos. Hanem azért, mert emlékeztet arra, hogy a videójáték médiumának fejlődését nem csak a technológia hajtotta, hanem alkotók víziója.
Az Another World pedig egy ilyen vízió tiszta lenyomata.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése