Játéktörténelem: Defender of the Crown

Ha nem létezne a Sid Meier's Pirates! c. játék, valószínű a Defender of the Crown lenne számomra minden idők legjobb játéka. A Kellyn Beeck tervezte alkotás az első Cinemaware produkció volt, mely 1986-ban jelent meg Amigára, majd a következő platformokra is megjelentették az elkövetkezendő években, évtizedekben: C64, Atari ST, MS-DOS, Macintosh, Apple IIGS, Amstrad CPC, ZX Spectrum, NES, CDTV, CD-i, Windows, Game Boy Advance, iOS, Android, Jaguar, Intellivision. 

A kiváló zene mellett a játék máig legnagyobb erénye James D. Sachs a vezető grafikus és art director Deluxe Paintben készített kiváló grafikái.

 

 

A játék a már említett Pirates!-hez hasonlóan több minijátékból álló stratégia, mely Walter Scott Ivanhoe c. regényéből ismert történelmi korba kalauzol minket. 1149-ben, a középkorban járunk, a helyszín Anglia. A normann és szász nemzetségek konfliktusainak ideje ez, azelőtt, hogy összeolvadtak volna a későbbi angol nemzetté. A játék elején választhatunk, hogy melyik szász nemes szerepébe helyezkedünk.

 

 

Lehetünk: Wilfred of Ivanhoe, Cedric of Rotherwood, Geoffrey Longsword, vagy Wolfric the Wild. A cél, a szigetország feletti totális uralom. Ellenlábasunk, akikkel a csatákat vívjuk, vagyis a többi terület birtokosai a ki nem választott szász nagyúrból tevődik össze.  

 

 

Seregeket kell összegyűjtenünk, és meg kell küzdenünk az ellenfél várainak irányításáért. Harcba szállhatunk ellenséges seregekkel és zsákmányolhatunk vagy ostromolhatjuk az egymással szemben álló várakat. 

 

 

Területek nyerhetők az élvezetes és nagyon hangulatos, időszakos lovagi versenyeken is.

 

 

Időnként megpróbálhatunk megmenteni egy bajba jutott lányt, és segítségért fordulhatunk a legendás rablóhoz, Robin Hoodhoz.

Mindez, viszonylag röviden leírva és összefoglalva messze nem adja vissza a játék jóságát. Ki kell próbálni ezt a nem könnyű játékot, el kell benne buknunk néhányszor, mire megnyerhetjük, de ez alatt az idő alatt rengeteg kiváló kalandban lesz részünk.

 

A képen látható helyszíneken az éj leple alatt küzdjük végig magunkat meztelen kardunkkal, hogy a sikert elérve találkozhassunk a hálás leányzóval, aki ruháját ledobva jutalmaz meg minket hőstettünkért.

 

A játék óriási kritikai és fogyasztói siker lett. 1989-re majdnem 750 ezer példányban kelt el, 2001-re az eladások száma átlépte az egymillió példányt. Második (néhány funkcióval és grafikával bővített) része 1993-ban jelent meg. Bár a Cinemaware időközben csődbe ment, jogutódjai két (az első részhez fel nem érő) folytatást is készítettek 2003-ban és 2007-ben. Ha van olyan játék, ami érdemes lenne egy mai grafikával elkészített remake-re vagy újragondolásra, a Defender of the Crown biztosan az egyik ilyen. Hozzám hasonlóan (aki Commodore 64-en játszott vele) rengetegen nőttek fel ezen a címen és ivódott beléjük az esztétikai élmények sokasága, amit ez a rendkívüli, a mai napig működő játék nyújtott.